Századok – 1974
Folyóiratszemle - Gorjuskin L. M.: A kapitalizmus szélességben történő (horizontális) fejlődése és az agrárkapitalizmus jellege Oroszországban az imperializmus időszakában 1008/IV
1008 FOLYÓIRATSZEMLE dasággal, a termelés egészét tekintve pedig feltétlenül uralkodó helyzetben volt. A földesúri törekvések részben az uralkodó osztályok politikai támogatására, részben pedig arra alapozódhattak, hogy nagy földmennyiség koncentrálódott osztályuk kezén. Mindkét törekvés győzelméhez meghatározott feltételek kellettek, a parasztihoz pl. a földesúri gazdaság megsemmisítése burzsoá demokratikus forradalom útján, a földesúrihoz a gazdaság, a hagyományos ledolgozási formák stb. megőrzése. A két tendencia harcában Kovalcsenko Szerint a földesúri hatalom nem tudta teljesen kizárni a parasztságot az amerikai útról. E nézetével homlokegyenest ellenkezik az a felfogás, amely szerint Oroszországban a paraszti gazdaság is porosz úton fejlődött, s konzervatív tendenciákat is hordozott, mert a falusi gazdag paraszt nem farmer, hanem grossbauer volt s szoros kapcsolatban állt a junker típusú földesúrral. Kovalcsenko szerint igaz, hogy a parasztgazdaságnak is voltak konzervatív tendenciái saját burzsoá fejlődésében, de a földesúri gazdaságtól való függés eredményekónt. A parasztgazdaság olyan mértékben volt konzervatív, amilyen mértékben függött a junker típusú földbirtokostól. A tanulmány befejező része ismételten megállapítja: annak, hogy az egységes agrárpiac Oroszországban alacsony színvonalú volt, illetve nem juthatott el a teljes kifejlődéshez, a nemesi nagybirtokrendszer volt az oka. A parasztság harca a földért így egyet jelentett a tőkés agrárfejlődés útjában álló akadályok elhárításával. A burzsoá demokratikus agrárátalakulás a sztolipini reformok után is az egyetlen lehetséges útja volt az agrárkérdés megoldásának. (Isztorija SzSzSzR 1973. 2. szám 42-47. I.) O. L. M Gorjuskin: A kapitalizmus szélességben történő (horizontális) fejlődése és az agrárkapitalizmus jellege Oroszországban az imperializmus időszakában A cikk anyaország- és gyarmat-területre osztja a cári Oroszországot ós azt vizsgálja, milyen sajátosságai voltak a kapitalizmus fejlődésének a gyarmati területeken, milyen kölcsönhatás mutatható ki a két területtípus kapitalizálódási folyamata között. A kérdés historiográfiáját áttekintve a további kutatások feladataként annak vizsgálatát jelöli meg, milyen szerepet játszottak a gyarmati területek az egységes orosz nemzeti piac kialakulásában. A bonyolult problémacsoportból az anyaország és Szibéria agrárkapitalista fejlődésének kölcsönhatását emeli ki, s ennek alapján von le következtetéseket. Elöljáróban a terminus technicusok erdejében próbál eligazítani. A peremterület és gyarmat fogalmakat írja körül, illetve tipizálja. Lenin különböztette meg először a központi és peremterületeket a gazdasági fejlettség szempontjából. Központnak tekintette a cári birodalom európai részeit, az orosz és nem orosz lakta területeket egyaránt, amelyek viszonylag sűrűbben lakottak és gazdaságilag fejlettebbek voltak. Itt a kapitalista viszonyok mélységben történő fejlődése volt folyamatban a századfordulón. Peremterületen a gyér népességű, alig megművelt vidékeket értette, ahol a kapitalizmus szélességben történő (horizontális) fejlődése volt akkor a jellemző. A nemzetiségi összetétel szerint két csoportra osztotta a peremterületeket. Megkülönböztette az ún. nagyorosz peremeket, ahol a betelepült orosz lakosság volt túlsúlyban (pl. az arhangelszki, asztrahányi kormányzóság, Szibéria és a Távol-Kelet egyes vidékei), és a nemzetiségieket, ahol fordított volt az orosz ós nem orosz népesség aránya (a Volga vidék, a Kaukázus, Közép-Ázsia). Oroszország sajátos viszonyai miatt a gyarmat és perem, valamint az anyaország ós központ fogalmak nem mindig fedték egymást. A központnak tekinthető európai Oroszország (amelyen belül voltak peremterületek) anyaország a Kaukázushoz viszonyítva, amely ennek megfelelően gyarmatnak és peremterületnek egyaránt tekinthető. A gyarmat fogalmat cikkünk a gazdasági tartalom oldaláról közelíti, amelynek jellemzője a nagykiterjedésű szabad, megművelhető földterület (ez a peremnek is ismérve) és a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsoltság (monokultúrák, nyersanyagkitermelés ill. késztermék-felvevő piac). Az anyaország és a gyarmat között tehát a gazdasági fejlettségi szint szempontjából beszélhetünk különbségről (ez központ és perem között is fennáll), de ugyanakkor munkamegosztás is kialakult. Oroszország sajátosságai közé tartozott, hogy a gyarmati ós nemzeti kérdés nem fedte egymást. Nem beszélhetünk ugyanis anyaország és gyarmat kapcsolatról gazdasági értelemben az orosz és pl. a finn,
