Századok – 1974
Történeti irodalom - Forrásszemelvények a magyar társadalom életéből (Ism. Gergely András) 992/IV
TÖRTÉNETI IRODALOM 993 hanem ellentábort is formált: a polgári, a cívis-paraszti és a munkás életmódot öntudattal vállalók csoportjait. A kötet forrásai többnyire egykorú, de értékelésükben máig helytálló dokumentumok; statisztikák, szociográfiák, sajtócikkek, iratok; illetve ritkábban adatokat feldolgozó néprajzi tanulmányok, történeti munkák. A válogatás a didaktikus szempontoknak sikerrel tett eleget. Csak néhol találkozhatunk első hallásra vagy olvasásra fel nem dolgozható fejtegetésekkel. Talán egyedül Rézler Gyulának a munkásság kialakulásáról írott sorai avultak el, s kerülhetett volna helyükbe más (115—119. 1.). A forrásértékű szépirodalom szándékosan mellőztetett, de még így is korlátlanul bővíthető a lehetséges források köre, melyek közül elsősorban az egykorú útikönyvek, címtárak ós a napisajtó felhasználását hiányoljuk. Egyetlen ismert ember címeinek és állásainak felsorolása mindennél többet elmond az egész társadalomról, egyetlen apróhirdetés visszaadja a kor hangulatát, egy szolgálati szabályzat a rendszer egész merevségét, egy bírósági ítélet a jogegyenlőség formalitását. A válogatást fényképek, táblázatok és jegyzetek egészítik ki. A tucatnyi fénykép a 24 íves könyvhöz képest hihetetlenül kevés, külön képeskönyvre lenne szükség, hasonlóan jól válogatott felvételekkel. A táblázatok csak a Szakértő szemnek jelentenek eligazítást, itt grafikus feldolgozásra, ábrákra lett volna szükség. A jegyzetek sajnos nem lapaljiak, olykor elég szűkmarkúak s pontatlanok. (A máltai lovagrend nem evangélikus, a blaumontag nem másnapos, a kormányfőtanácsos nem kegyelmes, a cserény nem cserje stb.) A pártok társadalmi összetétele nem a párt egészére, hanem országgyűlési képviseletére vonatkozik ! (27 — 28. 1.) Magából a szövegekből is rengeteg információt szerezhet azonban a múlt iránt érdeklődő. Mert ki tudná a fiatalok közül megmondani, hogy mi az üst s a kondér közti különbség, s hogy ő maga meddig, hány éves koráig suhanc, meddig süldő-legény (-leány), s mikortól legény? Hány gyermek után lesz a menyecskéből asszony? A forrásgyűjtemény a történelmi, nyelvi, néprajzi művelődésnek egyaránt fontos eszköze lehet. Reméljük, azzá is válik történelemtanáraink segítségével. Rajtuk a sor: a jól szerkesztett kötetet tízezer példányban adta ki a Tankönyvkiadó. Gergely Andbás HAJDÚ-BIHARI KÉZIRATOS TÉRKÉPEK Szerkesztette: Komoróczy György (Debrecen, Hajdú-Bihar megyei Levéltár Közleményei 1. 1972. 341 1., 19 melléklet) A helytörténeti kutatások mintegy két évtizede jelentkező új lendülete, az egyre sokasodó helytörténeti feldolgozások színvonala a helytörténet művelésének egyéb kérdései mellett a kéziratos térképek forrásértékének fontosságára, a térképek adatainak sokoldalú hasznosítására irányították a figyelmet. A levéltárosok a kéziratos térképek számbavételével siettek a kutatók segítségére. A munkájuk nyomán megjelent sorozat (Kéziratos térképek a területi állami levéltárakban. 8 kötet. Budapest 1965—1972. Levéltári jegyzékek 1.) külön-külön ismerteti az egyes megyei levéltárak kéziratos térképanyagát. Ebben a sorozatban a térképleírás a térkép jelzetét, nagyságát, eredeti vagy kikövetkeztetett címét, a készítő nevét, a keletkezés korát, a méretarányt és a másolásra, sokszorosításra vonatkozó adatokat foglalja magában. Ily módon ez az egyszerű térképjegyzék a címleíráson kívül a térkép tartalmáról további tájékoztatással nem szolgál. Használatát ezenkívül az is nehezíti, hogy mindezideig nem jelent meg mutatója, holott enélkül igen körülményesen kezelhető, mivel a térképleírások egymásutánja a térképek — sokszor esetleges — levéltári rendjét követi. Ugyanakkor a sorozat kiegészítése is esedékes, mert a közlés alapanyaga az ötvenes években készült, és azóta a levéltári rendezés sok új térképet hozott felszínre. Ilyen előzmények után és ilyen tapasztalatok birtokában került sor a Hajdú-Bihari Kéziratos Térképek kiadására, amely dicséretes módon a hiányok pótlására is vállalkozott. Erre különösen szükség volt, hiszen a sorozatban elsőként éppen a debreceni Hajdú-Bihar megyei Levéltárban őrzött kéziratos térképek láttak napvilágot. A hiányok pótlásán, az esedékes kiegészítéseken és szerkezeti változtatásokon túl azonban a térképkatalógus tanulmányokkal is bővült. Ezáltal a mű címe pontosan nem is fedi a kötet tartalmát. A többszerzős munka műfaját nehéz meghatározni, mivel összeszerkesztett 14*
