Századok – 1974
Tanulmányok - Duczynska Ilona: Theodor Körner és a katonapolitikai vita a Schutzbund kérdésében (1927–1933) 91/I
THEODOR KÖRNER ÉS A KATONAPOLITIKAI VITA 101 biztosítani. Egy csoport parancsnoka pontosan ismeri minden emberét, képes annak elbírálására, hogy milyen gyorsan és milyen létszámmal lehet csoportját éjjel vagy nappal, munkaidőben vagy azután riadóztatni; arra is képes, hogy csoportjának teljesítőképességét felbecsülje és megfelelően felhasználja". Az a kettősség, amely a kiadott „Irányelvek" elképzeléseiben megnyilvánul — az egyik oldalon a vak engedelmesség megkövetelése, a másik oldalon az öntevékeny kezdeményező készség és a széles látókör igénye — túlságosan ellentétes volt ahhoz, hogy ne vezessen az akaratmegnyilvánulás polarizálódásához és az ellentéteknek képviselőik személyében való megtestesüléséhez. Konfrontáció a Technikai Bizottságban: Korner memoranduma „Az erőszak és a polgárháború alapelvei" 1928 tavaszán, rövid hat hónap után, első kísérlet történt arra, hogy a Schutzbund belső, katonapolitikai ellentéteit megvitassák. Az ellentétes véleményeknek ez a szembesítése szigorú formaságok között, írásban lefektetett elvi állásfoglalások alapján folyt le. A Schutzbund irattárában melyet Julius Deutsch különleges gonddal őrzött és amely nagyrészt megmaradt — található a „B. G. 1". jelzésű memorandum19 átvételéről adott igazolás, melyet a „Technikai Bizottság" állított ki, rajta a résztvevők aláírásával — Korner és Deutsch mellett Alexander Eifler, Hermann Heindl, Kari Heinz, Friedrich Hoffmann, Rudolf Low, Friedrich Mayer tábornok, Theodor Schubauer és Johann Vogt. A vita tárgya Körner memoranduma „Az erőszak és a polgárháború alapelvei"20 volt. Előzetes megjegyzésében Korner a Linz-i Program két pontjából indul ki: abból a gondolatából, melytől biztosítékot remélhetett arra, hogy az erőszakot valamilyen módon el lehet kerülni; és egy másikból, mely kimondja, milyen feltételek mellett kell alkalmazni erőszakot. Az első szerint (2. Pont 3. Bekezdés) a Szociáldemokrata Munkáspártnak a munkásosztályt „a Köztársaság megvédésére állandó szervezett szellemi és fizikai készenlétben kell tartania; a legszorosabb szellemi közösséget kell kialakítania a Szövetségi Haderő katonái és a munkásosztály között, a katonákat éppenúgy, mint az állam egyéb fegyveres alakulatait a Köztársaság iránti hűségre kell nevelnie, hogy ezáltal megőrizze a munkásosztály részére azt a lehetőséget, hogy a demokrácia eszközeivel törhesse meg a burzsoázia osztályuralmát". Következnek (2. Pont 4. Bekezdés) azok az ismert előfeltételek, melyek következményeiként a munkásosztály polgárháborúra kényszerülhetne. „Ha azonban a Szociáldemokrata Munkáspárt minden ilyen irányú erőfeszítése ellenére egy ellenforradalom sikeresen rombolná le a demokráciát, akkor a munkásosztály csak polgárháború árán hódíthatja meg az államhatalmat." A burzsoá kormánytöbbség lényegével kapcsolatban Korner kifejti, hogy amíg a burzsoázia parlamenti többséggel és ezáltal a kormányhatalommal rendelkezik, meg fogja kísérelni, hogy uralmát a törvényhozásban és a közigazgatásban gátlástalanul kihasználja. „Ehhez tartozik az is, hogy az egész közigazgatási szervezet (az összes erőszak-szervezetek) a polgárság érdekében működjék. A polgári többségnek 19 V.G.A., faso. 28. 20 V.G.A., faso. 28.
