Századok – 1973

Történeti irodalom - Petrović Nikola: Svetozar Miletić i Narodna stranka (Ism. Arató Endre) 146/I

151 TÖRTÉNETI IRODALOM 1869. január 28-án, 300 küldött jelenlétében Miletié iniciativájára fogadták el a Nemzeti Párt nagybeeskereki programját, amely a magyarországi és ausztriai nemzetiségek együttműködése és jogainak kölcsönös támogatása, valamint az ottomán birodalom népeinek szabadsága mellett foglalt állást. Több dokumentum mutatja be Miletic és az Omladina, valamint a szerbiai konzervatív tábor belső harcait. A negyedik fejezet egy esztendő (1870) kiélezett küzdelmének és a klerikálisok vereségének eseményei köré csoportosítja az iratokat. Ez a vereség az 1870 májusi szerb egyházi-nemzeti kongresszuson következett be. Ha az 1861. évi kongresszussal vetjük össze a belső küzdelmet, ez egy évtizeddel később azért volt összehasonlíthatatlanul nagyobb, mert a liberális párt megerősödött, és mögötte sorakoztak fel az Omladina magyarországi és szerbiai demokratikus csoportjai, valamint a klérus is számottevő szövetségesre talált a magyar kormányban. A Nemzeti Párt a kongresszuson túlnyomó többséget szerzett; ennek azért volt nagy a jelentősége, mert a szerbek történetében erre először került sor; korábban ugyanis a klérus befolyása csorbítatlan volt. Többséget szerezve a Nemzeti Párt a kongresszus demokratizálására törekedett, és az eddig érvényben levő feudális-rendi képviseletet megváltoztatva, modern parlamentté akarta azt átalakítani. Ennek érdekében új szervezeti statutumot is kidolgoztak. Már a szabályzat címe is jelezte a változást: szerb nemzeti, s nem egyházi-nemzeti kongresszusról beszéltek. Tervbe vették a korona és a magyar kormány jogkörének bizonyosfokú szűkítését. Nem volt szó valamiféle forradalmi változtatásról, a Nemzeti Párt csupán a liberális jogok valamelyes kiszélesítését óhajtotta, ami egybevágott a polgári parlamentarizmus elveivel ós Magyarország törvényeivel. A párt jobboldalának tett engedmény értelmében nem akarták kizárni a kongresszusból a papságot, amelynek egy része (az alsóbb papság) szimpátiával kísérte a Nemzeti Párt tevékenységét. Mileticék szervezettsége, fegyelmezettsége még az ellenségnek is imponált. A korszerű polgári javaslattal szemben a klérus a régi rendszert fenntartó ellenjavaslatot nyújtott be. A kongresszus nagy többsége azonban, a konzervatívok tiltakozása ellenére, a polgári statutumot fogadta el. A klérus a vitában passzívan viselkedett, arra számított ugyanis, hogy a magyar kormány az új szervezeti szabályzatot semmiképpen sem hagyja jóvá. így is történt: a kormány, a törvényt megsértve, feloszlatta a kongresszust, a Nemzeti Párt statutumát pedig elvetette. 1870-ben a magyar törvényszék Mileticet egy év fogházra és 500 forint pénzbüntetésre ítélte a Zastavában megjelent cikke miatt, amelyben Rauch Levin horvát bán erőszakos módszereit leplezte le. A szerb politikus börtönbüntetése a mentelmi jog nyilt megsértését jelentette. Az 1870. évi porosz - francia háború és ennek nyomán a német egység megteremtése ösztönzést adott a szerb egységmozgalomnak. Miletic a Zastavában kifejtette: ideje már, hogy Szerbia a keleti kérdés megoldásának iniciatíváját a kezébe vegye. Erre ösztönözte Mileticet a ljubljanai délszláv kongresszus is, amely horvát kezdeményezésre gyűlt össze, hogy megvizsgálja a délszlávok kulturális, gazdasági és poUtikai egysége törvényes úton való megteremtésének ügyét. Ezen a tanácskozáson a szerb Omladina küldötte is részt vett. Az ötödik fejezetben az 1871-1874 közötti esztendők iratait találjuk. Ezek nagyon jól mutatják, hogy a Nemzeti Pártnak nemcsak a magyarországi szerbek körében voltak hívei és nagy befolyása, hanem Bosznia Hercegovinában és a Szerb Fejedelemségben is. S bár a párt ekkor történetének csúcspontjára ért, már belső ellentétek gyengítették. A jobboldal egyre nagyobb befolyással rendelkezett, a párt mögött álló szerb polgárság mind nagyobb hajlandóságot mutatott a magyar kormánnyal való kompromisszum megkötésére. Miletié, aki a váci fegyházból már kiszabadult, nem alkudott meg és nem adta fel a nemzeti-felszabadító küzdelem végigvitelére és a demokratikus változtatásokra vonat-