Századok – 1973

Tanulmányok - Váradi-Sternberg János: Az orosz társadalom és az 1848–49. évi magyar forradalom 1136/V–VI

1142 YÁRADI-STERNBERG JÁNOS Különösen nyugtalanította az országban uralkodó hangulat a pétervári osztrák követet, Buol grófot. Egy 1849. április 5-én keltezett magánlevélben Buol arról panaszkodott, hogy az ún. „német párt" törekvései, amely a beavatkozásért kardoskodik, ellenállást váltottak ki bizonyos körökben, és különösen veszélyes hangulat uralkodik a fiatal tisztek és a „kis csinovnyiki osztály" körében. Május 14-i levelében a „szocialista sejt", äZclZ cl Petrasevszkijkör tagjainak letartóztatásáról számolt be az osztrák követ, amelynek tagjai tisztek, irodalmárok és diákok szították az elégedetlenséget a rendszer ellen.38 A hadsereg hangulata ismert volt a cár előtt is. Egy április 27-i névtelen jelentésben, amelyet Perovszkíj belügyminisztériuma közvetítésével juttattak el a cárhoz, ez áll: „Most hallottam a Szemjonovszkij ezred katonáinak beszélgetését a tegnapi manifesztumról. Az egész ezred elkeseredett és elégedetlen őfelségével az uralkodóval. . . Nyíltan beszélik, hogy az uralkodó nem fog visszatérni a vállalt utazásról, darabokra fogják őt tépni . . ."3

9

Theodor von Bernhardi, Bismarck későbbi munkatársa, aki 1834 1851 között orosz szolgálatban állt és szoros kapcsolata volt az udvarnál bennfentes magas rangú személyekkel, naplójában idézi Miklós szavait, amelyekkel 1849-ben fordult a moszkvai gárdahadtest parancsnokához: „Mondd meg a tisztjeidnek, hogy vigyázzanak magukra ... ! Senki sem kérdezi őket, meggyőződésükkel összhangban, vagy annak ellenére indulnak-e a hadjáratba, így hát jobb, ha erről inkább hallgatnak."40 V. A. Dokudovszkij tábornok, az intervenció résztvevője visszaemlékezéseiben később feljegyezte, hogy „a katonáknak, még a legmagasabb rangúaknak is nagy része erősen elítélte beavatkozásunkat és egyáltalán nem szívesen indult a hadjáratba."4

1

„E háború célja idegen számunkra" ilyen lakonikusan, katonás rövidséggel fejezte ki az orosz tisztek és katonák jelentős részének hangulatát a magyarországi hadjárat egyik résztvevő tisztje, V. V. Iszakov.4

2 Az orosz tiszteknek és katonáknak imponált a magyar honvédek bátorsága, forradalmi meggyőződésük ügyük igazáról. A hadjáratban résztvett Ostenkorf báró így írt a magyar forradalmi hadsereg katonáiról: „Fegyelmezetlen, rongyos, gyáva csőcseléknek hittük az újságok, röpiratok és osztrák közvetítők mondása szerint; de éppen annak ellenkezőjét láttuk, mihelyt velük a harctéren találkoztunk."4

3 A hadjárat résztvevőinek feljegyzései igen fontosak, mivel tükrözik a katonák és tisztek hangulatát az intervenció idején, érdekes anyagot tartalmaznak a magyarok iránti rokonszenv különböző megnyilvánulási formáiról, az osztrákokkal való ellenséges viszonyról, egyes tiszteknek és katonáknak a magyar sereghez való átállásáról. Az emlékiratok értékelésekor azonban 38 Фонд рукописных материалов института истории АН СССР. Москва, Фонд «Ж», ед. хр. 69, 122, 127; lásd még Waltraud Heindl: Graf Buol-Schauenstein in St. Peterburg und London (1848—1852). Wien—Köln- Graz 1970. 39 А. Нифонтов: i. m. 302. 40 Theodor Bernhardi: Unter Nikolaus und Friedrich IV. Briefe und Tagebuchblätter aus den Jahren 1834—1857. Leipzig 1893, 40. 41 Воспоминания генерала В. А. Докудовского. «Труды Рязанской Ученой архивной комиссии», 1889, т. 93, 1. 4г

В. В. Исаков: Венгерская кампания 1849 года. «Исторический вестник». 1913, No 3, 837. 43

A világosi fegyverletétel. Orosz katonai forrásból. Vasárnapi Újság, 1887, 9. sz. 151.