Századok – 1973
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: A Volksbund utolsó éve és a magyar nemzetiségpolitika (1944. március 19.–1945. április 4.) 25/I
A VOLKSBUND TJTOLSÓ ÉVE . 29 ben a napokban a német megszállás sajátos indokolásával és értékelésével, valamint a Sztójay-kormány megalakulásával, a helyi csoportok értekezletein országszerte foglalkozott, mindez a következőképpen tükröződött: „Nagy esemény történt a közelmúltban, katonáink bevonultak, illetve megszállták Magyarországot, mert órák vagy napok kérdése volt, hogy ki nem kiáltják a kommunizmust, és hátbatámadják Németországot. Új kormány alakult, ki szövetségesként áll ugyan Németország mellett, de nem tudható, meddig fog uralkodni, mert ez csupán átmeneti kormánynak tekinthető. Mi németek ugyan nem ezt vártuk, ami történt. Kormányt mi akartunk alakítani (értsd: a német részről előterjesztett kormánylistát akarták volna minden további nélkül elfogadtatni) —, de attól féltünk, hogy a gyümölcs még nem elég érett, és kudarcot vallottunk volna."1 5 Höttl, aki kényszeredetten vette tudomásul, hogy az új budapesti német követnek Veesenmayert nevezték ki az általa javasolt Edmund von Glaise Horstenau tábornok helyett, aki szerinte amannál sokkal alaposabb ismerője a magyarországi viszonyoknak, és Horthyval is sokkal inkább szót értett volna, azonnal sietett rámutatni, hogy Veesenmayer a Horthyval folytatott tárgyalások során nem tudta kellőképpen kihasználni a Magyarország • katonai megszállásából adódott helyzetet.16 Osztotta ezt a véleményét Otto Winkelmann SS-tábornok, a magyarországi SS- és rendőri erők legfőbb vezetője (Der höhere SS- und Polizeiführer) is. Első perctől fogva jelentkező rivalizálásuk Veesenmayerrel tartósnak bizonyult, s ebben a színfalak mögötti I küzdelemben Bäsch eléggé nyíltan Höttllel és Winkelmann-nal tartott. Helmut Triskának — aki március 19-e óta a budapesti német követség kultúrattaséja, [ miután megvált a német népiségi ügyek előadói csoportjának (Volkstumsrefe-I rat) vezetésétől a Külügyi Hivatalban, — kellett Bascht rábeszélnie: legalább I udvariasságból tegyen olykor látogatást Veesenmayernél is, s ne csak Winkelmann-nal érintkezzék.17 Amikor Veesenmayer követ németbirodalmi kitüntetést 1 kívánt Baschnak átnyújtani „a német népi nevelésért", — (ennek valódi jelentősége nem kétséges a III. SS-akció küszöbén), — a népcsoportvezető betegségre hivatkozva nem jelent meg, hanem a következő napon Winkelmann kezéből vette át ugyanazt a kitüntetést, őt illetékesebbnak tartva annak át-I adására.18 A Sztójay-kormány helyébe Höttl egy olyan, lehető legszélesebb szélső-I jobboldali nemzeti koncentrációs kabinetet akart állítani, — a kormánypárt vezérének, gróf Teleki Mihálynak elnökletével, amely egyrészt erőteljesebben támaszkodnék a Magyar Nemzetiszocialista Pártra, másrészt két tárcát juttatna a Nyilaskeresztes Pártnak is.1 9 Szálasi pártjára, de nem Szálasi személyére gondolt; róla neki is rossz véleménye volt: „homályos gondolkodású romantikus, akinek nincs semmi szervezőképessége".2 0 Szálasi és Höttl között 15 PI Arch. BM VII. res. 1944 —4—100G. — Mosonmagyaróvári rendőrkapitányság 1944 március havi helyzetjelentése. 16 Walter Hagen ( = Wilhelm Höttl): Die geheime Front. Organisation, Personen und Aktionendes deutschen Geheimdienstes. II. Auflage. Linz-Wien, 1950. 347—348, 351. 1. 17 OL Filmtár, 12867. doboz. DZA (Deutsches Zentralarchiv, Potsdam), Nürnberger Prozess, Fall XI. — Triska 1948. jún. 4-i vallomása Veesenmayer perében. 18 BM Arch. Bäsch Ferenc népbírósági pere. Veesenmayer tanúvallomása. 19 Walter Hagen: i. m. 354 — 355. 1. 20 Uo. 338-339. 1.
