Századok – 1973
Vita - „Kelet-Európa története a XIX. század első felében.” Beszámoló Arató Endre doktori disszertációjának vitájáról (Palotás Emil) 970/IV
976 BESZÁMOLÓ ARATÓ ENDRE DOKTORI DISSZERTÁCIÓJÁNAK VITÁJÁRÓL , 976 az ipari forradalom fogalmának leszűkített értelmű használatát. „Nemcsak egy-egy iparág, sőt nem is csak az ipar egészének, hanem a gazdaság egészének modernizálását és az ezzel együttjáró társadalmi átalakulást" értjük e fogalmon. Berend T. Iván foglalkozott a kereskedelmi tőke sajátos szerepével Kelet-Európában. „A tőkefelhalmozásnak az adott helyzetben éppen a kereskedelem volt a legkedvezőbb területe, de ez nemcsak arra vezetett, hogy a közvetítő terménykereskedelem a modern méretű tőkeakkumuláció fontos forrásává válik, de arra is, hogy a felgyülemlő tőkéket nem fektették a jóval kisebb profitokkal kecsegtető és sokkal több kötöttséggel akadályozott termelési, ipari területekbe." A XIX. század első két harmadának keleteurópai gazdaságában talán ez az egyik legfőbb sajátosság. A közlekedés modernizálásának szerepe szintén sajátosan alakult. Arató Endre a nyugat-európai folyamatok oksági összefüggéseit feltételezi Kelet-Európában is. Pedig a modernizálás során Kelet-Európában nem az ipar és a kereskedelem előrehaladása indukálja a közlekedés átalakítását, hanem a mezőgazdaság tőkés fejlődésének igénye és előmozdításának vágya. A kiépített országutak csakúgy a mezőgazdasági vidékek bekapcsolását célozták, mint a viszonylag korán meginduló vasútépítés, amit a nyugati kormányok és pénzcsoportok részben ugrásszerűen megnövekedett agrárimport igényeik miatt, részben pedig elsődleges stratégiaipolitikai rendeltetéssel karoltak fel. Berend T. Iván ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy míg Angliában a közlekedés forradalmasodása csak az ipari forradalom után játszódott le, s míg a kontinens nyugati felén az ipar és közlekedés átalakulása nagyjából egyidejű folyamat, addig Kelet-Európában a mezőgazdasághoz kapcsolódva az egyéb ágazatok modernizálása előtt indul meg a közlekedés forradalmasodása, s ez utóbbi jóval magasabb szintre is emelkedik, mint az érdekelt országok gazdasági fejlettségéből következnék. Éppen a közlekedésnek ez a korai és kiemelkedő szerepe indukálta azután az ipar fellendülését és vált az iparosodás gyorsabb megindulásának fontos tényezőjévé. Következő vitakérdésként az opponens a tőkés fejlődés ós a nemzeti önállóság összefüggését vizsgálta. Ellentmondást látott a szerző által felsorakoztatott konkrét tényanyag ós a belőlük levont következtetés között. Nem fogadta el az értekezés azon megállapítását, hogy Kelet-Európában a tőkés viszonyok kialakulását egyaránt gátolták a feudális kötöttségek és a nemzeti elnyomás, csak területenként az egyik, illetve a másik tényezőnek volt nagyobb befolyása. Az elmaradottság jól tipizálható — állapította meg —, a leggyengébb a régió nyugati területén, legsúlyosabb a Balkánon, míg a magyar-lengyel— orosz fejlettség a kettő között határozható meg. „Az eltérés okai között nyilván sajátos gazdaságpolitikai tényezők is szerepelnek, s elfogadható az osztrák és az orosz nemzetiségi gazdaságpolitika közötti különbségtétel. Mégis elgondolkoztató azonban, hogy pl. osztrák-magyar relációban 1850 — 61 után sokan ma is hajlamosak a közös vámterület számlájára írni a magyar gazdaság vagy ipar elmaradottságát, míg lengyel— orosz relációban a tények alapján arról beszélnek, hogy a közös vámterület volt a lengyel fejlődós legfőbb rugója 1 Ez és a sok egyéb részben említett ellentmondás nagyon megerősíti azok álláspontját, akik a feudális viszonyok hatásának, súlyosságának, a megelőző történeti fejlődés hatásainak tulajdonítanak elsőrendű jelentőséget és nem fogadják el a nemzeti elnyomás kelet-európai formáit sem elsőrendű, sem egyenrangú tényezőnek a kelet-európai elmaradottság magyarázatában." A tények egyértelműen bizonyítják — összegezte álláspontját Berend T. Iván —, hogy a széles birodalmi keretek elmaradottabb és fejlettebb területek egymás mellett élése, széles birodalmi piacok léte sajátos kölcsönösségeket teremt: kölcsönös előnyöket is, kölcsönös hátrányokat is, fékező és gyorsító hatásokat egyszerre. Ugyanezen témakör egy másik vetülete a tőkés fejlődés és a nacionalizmus összefüggése Kelet-Európában. Az opponens végső soron elfogadhatónak minősítette Arató
