Századok – 1973

Vita - „Kelet-Európa története a XIX. század első felében.” Beszámoló Arató Endre doktori disszertációjának vitájáról (Palotás Emil) 970/IV

974 BESZÁMOLÓ ARATÓ ENDRE DOKTORI DISSZERTÁCIÓJÁNAK VITÁJÁRÓL , 974 hosszú éveken át folytatott kutatások, az egyes problémák külön külön való elmélyült tanulmányozása, a tények és problémák sokféleségében az általános törvényszerűségek fokról-fokra való felfedése előzte meg szükségszerűen. A disszertáció Arató Endre közel negyedszázados, az igazi tudós szenvedélyességével folytatott kutatásainak összesítése. Olyan formátumú munka, aminő nem gyakran kerül a tárgyalás asztalára. A szerző témájának tárgyalását széles módszertani alapokra fekteti azzal, hogy Kelet-Európa fogalmát igyekszik tieztázni, és ennek során újszerű, részletes kritikai taglalását adja az e kérdéssel foglalkozó történeti irodalomnak. A polgári munkák módszerétől ugyancsak alapvetően eltérve Arató Endre a kelet-európai népek történetét mindenekelőtt a termelőerők fejlettségének, a termelési viszonyok és az ezek által döntően meghatározott társadalmi viszonyok oldaláról közelíti meg. Az egyes fejezetek méltatása, a részeredmények kiemelése után Andics Erzsébet megállapította: „A munka különös érdeme, hogy a nemzeti mozgalmakat szigorúan történelmileg, mozgásukban ós fejlődésükben, rendkívül differenciáltan és sokoldalúan tárgyalja. A szerző nagy figyelmet szentel a nemzeti mozgalmak különböző irányzatainak, ezek sajátosságának a kimunkálására, társadalmi gyökereik felkutatására. Arató Endre különös gonddal és körültekintéssel rajzolja meg a nemzeti mozgalmakon belül a baloldali irányzatok progresszív célkitűzéseit. Ezeknek gondos kimunkálása annál is inkább szükséges, mert a magyar történeti irodalomban egy teljes századon át visszhang nélkül maradtak, szélesebb nemzeti közvéleményünk pedig tudomást sem vett róluk. Magyarország nemzetiségi mozgalmainak igazabb ismerete nemcsak történelmi jelentőségű, hanem népeink jelen köztudatának formálására kiható eleven, nagyon is mai kérdés." A marxsta összehasonlító módszer alkalmazásával foglalkozva az opponens kiemelte, ez nemcsak Kelet-Európának mint egésznek a jobb megismerését szolgálja, hanem az egyes országok és népek nemzeti történetének pontosabb, teljesebb felmérését, valamint igazabb értékrend kialakítását is eredményezi. A dolgozattal kapcsolatos kritikai észrevételek között Andics Erzsébet részletesen szólott arról, mennyire fontos az uralkodó osztályok ós uralmon levő kormányrendszereik ideológiájának ós politikájának mélyreható és konkrét ábrázolása. A munka az antifeudális és nemzeti népi-polgári mozgalmak részletes tárgyalása mellett nem egyszer csak jelzi, vagy csupán alapvető vonásaiban vázolja a másik oldal, az abszolutista és feudális kormányhatalmak, e hatalmakat támogató osztályok politikai magatartását ós annak eszmei indokolását. Nemcsak azért kell ezt az aránytalanságot kifogásolni, mert az eseményeket sokszor döntően alakító, reális történeti tényezőkről van szó, hanem azért is, mert a hatalmon levők gazdasági és politikai törekvéseinek, a kormányzat célkitűzéseinek és eszközeinek feltárása és elemzése nélkül homályban maradnak a népi tömegek nagy társadalmi megmozdulásainak fontos indítóokai, összetevői — állapította meg Andics Erzsébet, majd konkrét példákkal bizonyította, hogyan használta fel a Habsburgkormányzat a „divide et impera" elvét nemcsak az egyes népek-nemzetek, hanem az egyes osztályok szembeállítására is. Az opponens nagyra értékelte az 1848/49-es forradalmakkal és nemzeti szabadságküzdelmekkel foglalkozó fejezetet, különösen azt, hogy a szerző a forradalmi erők politikai küzdelmeit mindig a gazdasági-társadalmi viszonyok talaján tárgyalja. Ugyanakkor kívánatosnak tartotta, hogy a munka részletesebben szóljon Marx és Engels nézeteiről, melyek a prágai szláv kongresszussal, illetve a Habsburg-monarchia szláv népeinek szerepével kapcsolatosak 1848 — 49-ben. „Ha véleményük sommás is volt ós nem nyert minden részletében igazolást, lényegében igaz és helytálló volt, amennyiben a forradalom és az ellenforradalom erőinek Európa sorsát hosszú évtizedekre meghatározó küzdelmében a döntő fontosságút ragadta meg. Korunkban, amely a nemzeti mozgalmaknak is hatalmas fellendülését mutatja, Marx és Engels alapállása a nemzeti kérdésben, a nemzeti érdekek