Századok – 1973
Közlemények - Paulinyi Oszkár: A „bánya” kettős jelentése bányagazdaságunk magyar szóhasználatában 967/IV
968 PAULINYI OSZKÁR 4. Toplicza Bánya, ,, . . . az Egregy vizén az Uj Bányán7 fellyül eppitve." Névadója az egykor közelében feküdt, de időközben elpusztult hasonnevű falu volt,8 amelynek helyén 1681-ben már csak egy rét terült el (109. és 110. 1.). 6. Uy Bánya, régebben „Asszony Bányája". Fekvése: ,, . . . vágjon ugjan az Csernavizen a' megirt Toplicza Bányán9 alol nem messze, az Fiscalis Cserna Banyán penig jóval fellyül hasonló formára mint az fent megirt Nádráb Bánya10 eppitve" (108. és 120.1.). A „vas bányák" helyrajzi leírásának mindegyre visszatérő fordulatai, hogy ez is, az is egy-egy patak folyásán, vagy éppen kettőnek a vízközén épített munkahely volt, már eleve elárulják, hogy itt nem igen lehet szó a köznapi értelemben vett bányáról, a vas- 1 termelés összetett folyamatát elindító üzemrószlegről, amely hol külfejtésen, hol föld alatti vágatokban az ásványi nyersanyagot, a vaskövet termelte ki. Az adott ismeretjegyek nem erre, hanem a vastermelés másik két munkafolyamatára, illetőleg ezek műhelyeire utalnak: a vasolvasztó kohóra (kemencére) és a vashámorra.1 1 Legbeszédesebben a Toplicza Bánya helyrajzi megjelöléséhez fűzött megjegyzés, hogy ezt az eredetileg , „német bányát" ajánlatos lenne „oláh bányára fordítani", mert a kicsiny víz elégtelen , a német bánya igen nagy eszközeihez. Mi több, az 1700. évi leltár szövege három esetben — Limpert, Toplicza ós Uj Bányánál — változatként maga is e bányákat „hámor"-nak mondja.1 2 Hámort mond, de a vasolvasztó és a vasverő műhelyt együttesen érti alatta. A leltárak ugyanis mindegyik „bányánál" a vastermelés két-két üzemrészlegét veszik számba, mindegyiket fából készült külön szín alatt, vagyis helyileg egymástól elválasztva. Első helyen a kohómester (írva koh mester alakban is) keze alatt levő kettős (kót-két) vasolvasztó kemencét a hozzávaló szerszámok felsorolásával. Erre következik ; a verő mester gondjaira bízott kovácsoló részleg, a tulajdonképpeni vashámor és a vele egy fedél alatt épített frissítő kemence, szerszámkészletük leltározó leírásával. Mind az olvasztó, mind a frissítő kemencéknek a tüzet szító fujtatója is volt. Ezeket, akárcsak a \ hámor nagy verőpörölyét vízhajtotta kerekes szerkezetek tartották mozgásban. A „vasbánya" kifejezés mind az öt esetben összetett — egy olvasztó és egy ková- • csoló részlegből álló — üzemet takar. A két részleg egységes jellemzője a bennük folyó munka mibenléte: a természetben adott vaskő átalakítása ipari nyersanyaggá. De miért a „bánya" elnevezés? Szó esett róla, hogy a vasolvasztó és a kovácsoló hámor mellett a vastermelésnek i volt még egy harmadik munkahelye is, a vaskövet kitermelő bánya. S ez volt az elsődleges, ennek terméke került a másik két műhelyben megmunkálásra. A leltárak „vasbányája" , igazából pars pro toto jegyében végbement jelentésváltozás: az elsődleges munkahely nevének átvitele a termelőfolyamat hármas üzemének az egészére. Nyitott kérdés egyelőre számomra, hogy e jelentésváltozás mikor mehetett végbe. A XVII. század utóijárói ismert mai legkorábbi előfordulásaival nem venném egyidejűnek. A megmunkáló olvasztó és a kovácsoló hámor kapcsolata az ércelőfordulással ekkor már fellazult. Az ismertetett öt mű egyikének sines külön vasérctelepe és azon a névadónak vehető saját bányája. A rendtartás előírja ugyan, hogy „mindenik Bányához kell egi-egi i 7 Ld. alább 5 alatt. 8 Feltehetőleg a ma az Egregy és Cserna egybefolyásánál fekvő Toplica középkori, de időközben elpusztásodott elődje. Csánki, V. 141 nem ismeri. 9 Ld. fentebb 4 alatt. 10 Ld. fentebb 3 alatt. 11 A technológia rövid történeti áttekintése: Heckenast—Nováki—Vastagh—Zoltay : A magyarországi vaskohászat története a korai középkorban. Budapest. 1968. 7—11 (Heckenast tollából). Vö. Hegedűs Zoltán: A diósgyőri Központi Kohászati Múzeum és a soproni Liszt Ferenc Múzeum vasbucáinak kohászattörténeti vonatkozásai. — Történelmi Szemle, IV, 1961, 94-97. 12 D. Prodan: i. h., 118, 120, 121.
