Századok – 1973
Közlemények - Földesi Béla: Deákélelmezés a XVII. századi magyarországi protestáns iskolákban 64/I
84 FÖLDESI BÉLA A legrégibb — és legtöbbet idézett — „Gergely-vers" sokáig egyedüli köszöntőjük volt, amely Ács Mihály: Zöngedező mennyei kar e. énekes könyvében maradt fenn: Szent Gergely doktornak, Híres tanítónknak, Az ő napján Régi szokás szerént, Menjünk Isten szerint Iskolába 73 Az 1700-as években már szabályos kis színdarabokat adtak elő Gergely napján, de ezekben a színdarabokban — melyeket többnyire az iskolák rektorai írtak — a rektorok már nem szerepelnek. Addig ugyanis a gergelyjárókat a rektorok vezették, ők maguk ie tevékeny szerepet vállaltak a gergelyjárás sikerében. Ebből a korból származik az a mondás, hogy az iskola népessége a rektor ügyességétől függött, hány tanulót tudott rábeszólni az iskola fontosságára. Érdemes megemlíteni, hogy a fennmaradt színdarabok is — tartalmi szempontból — jelentős változáson mentek át. Ismeretesek olyan gergelynapi alakoskodások, amelyekben a játszó színésztanulók az egyes évszakokat játszották el, egy másikban az iskolai élet szépségét igyekeztek bebizonyítani az iskolába még nem járó gyerekeknek, egy következőben a különféle mesterségeket mutatták be, vagy a balázsolással azonos módon az a-b-c minden betűjére egy-egy verset mondtak, de mindegyik végén ott van a tanulók toborzása és az adománygyűjtés. Az egész játékot a Kengyelfutó kezdi, aki elmondja jövetelük célját és engedélyt kér a bejövetelre. Ebből a versből azt is megtudjuk, hogy a téli hideg miatt megfogyatkozott sereg pótlására induló toborzók Gergely napján nem mentek iskolába, mert ezen a napon más fontos feladatuk van: ,,. . . S minthogy Generálunk parancsolattjára Ma a vitézeknek verbuválására Szabadságot nyertünk, hogy hát vigadhassunk, Egy avagy két vitéz Reklutát kaphassunk Kérem szeretettel most kigyelmeteket, Engedjék bejönni ezen vitézeket." Miután megkapták az engedélyt, betérnek. Az egyik szereplő az ott játszadozó gyermekeket, akik még nem járnak iskolába, ilyen verssel igyekszik megnyerni a tanulás számára: De biz ötsóm ! még ti játzódni se tudtok Tsak az út feleken lármáztok futóstok De ha mi jádzani megyünk ugy dobolunk Mint a kis katonák vígan is danolunk. Zászlót viszünk rendbe jádzunk vagy ki kapót, Ben forgót laptával, vagy pedig le-futót. Igaz ugyan, hogy nem mindég jádzódunk Egyébkor szép könyvek körül fáradozunk De hisz a bornyútúl tsak ugy külömbözik A gyermek, ha tanúi, nem pedig tsürkőzik. 73 Ács Mihály: Zöngedező mennyei kar. Lőcse. 1696. c. énekes könyvéből idézi Kise Áron: Magyar gyermekjáték gyűjtemény. Budapest. 1891. 446.1.
