Századok – 1973
Közlemények - Földesi Béla: Deákélelmezés a XVII. századi magyarországi protestáns iskolákban 64/I
82 FÖLDESI BÉLA totus quant-us debitorum Florum germinare. Oh te édes asszonyunk érted kis tanczot járunk agi nekünk egi darab szalonat Csinallyunk vele rántottát Adgiatok adgiatok Vissza ne uegietek Totus quantus debitorum Florum germinare. A Balázsjáró vers kéziratát feldolgozó Varjú Elemér ezekkel a sorokkal zárja közlését: ,,. . . az ajándékkérő magyar és latin mondókák csaknem szószerint megtalálhatók a ma is énekelt dunántúli változatokban. . . A töredékben eredeti vonást hiába keresnénk. De a jelen esetben nem is ez a fontos, hanem az, hogy e változatnak minden íze a ma még énekelt szövegek régiségét igazolja. Megtudtuk, hogy ezek az ódonság minden jegyét nélkülöző együgyű rigmusok a nép ajkán 1660 óta alig változtak valamit."6 8 Egy évszázaddal később már kis színdarabok formájában találkozunk az adományszerzés ezen formájával. Kialakult az egész balázsolás szerkezeti felépítése. Első részét az Előljáró — más helyeken Beköszöntő — beszéde alkotta, ezután következett a háziak dicsérete, majd az adományok összegyűjtése és a köszönés. A balázsolást annak teljes szépségében jelen körülményeink között nem áll módunkban bemutatni — nem is ez a feladatunk —, azonban szükségét érezzük az adományszerzés fokozott előtérbe kerülését és ennek illusztrálását röviden vázolni. Verses mondókájuk utolsó sorai az adományszerzést emelik ki, amikor így verselnek: Iraíná többé nem tréfálunk, ajándékot várunk Hogy a ház asszonyátú bő adományt kapjunk, Mellyel virágozzuk mi kit rövid nyársunk És azután benneteket Istennek ajánlunk. Tehát az adományt a ház asszonyától várták, aki a családon belül az éléskamra kezelője és a kulcsok őrzője volt. Ez a szokás, hogy minden ajándékot az asszonyok adnak, öröklődött a balázsolásban, amit egy másik kérő vers így fejez ki: Lesz itt kóbász, szalonna, disznófüle meg órgya, Sódér, sunka és nyula meg é nattál kocsonya, Ezt mind az asszony aggya. Más változatban a balázsolást a Kapitány fejezi be, aki hirtelen előugrik, előre tartja kardját és hangosan ezt mondja: Adjanak szalonnát akkorát, mekkorát, Mind a karom akkorát ! Ha nem adnak szalonnát, Levágom a gerendát.6 9 68 Varjú Elemér: Balázsjáró 1660 tájáról. Ethnographia, XXVI. évf. 1916, 46. 1. 69 Gönczi Ferenc: Somogyi gyermek. 1937. 245. 1.
