Századok – 1973
Tanulmányok - Szűcs Jenő: Társadalomelmélet; politikai teória és történelemszemlélet Kézai Simon Gesta Hungarorumában - II. rész 823/IV
856 SZŰCS JENŐ ben a királyné klerikusaként Budán tartózkodik, az — mint láttuk — már oklevelesen bizonyítható. Ha most már újból figyelmesen szemügyre vesszük Kézai Simon Oestáját, abból egyre-másra bomlanak ki olyan további elemek, amelyek kifejezetten feltételezik, hogy az író egykor megfordult a Nápoly-szioíliai királyságban. Sőt, e motívumok amellett tanúskodnak, hogy Kézai nem egyszerűen valami röpke látogatást tett ott, hanem huzamosabban tartózkodhatott Dól-Itáliában, olyannyira, hogy nemcsak tájélményei segítették később a hun történet némely epizódjának kifaragásához, a hun dicsőség geográfiai keretének kibővítéséhez, hanem nyelvi ós fogalomkincsóben is maradandó nyomokat hagytak e hónapok. A legfontosabb, mondhatnánk perdöntő e nyomok közül két szó vallomása. Az egyik egy hajófajta neve, amellyel Kézai — mint láttuk — szükségesnek tartotta kibővíteni a gályák ós hajók (galee, naves) mellett Kálmán király vitézeinek Dalmáciából Apuliába való átkelésének epizódját: territa (c. 64). E szó a közép-európai latinságban teljesen ismeretlen, érthető módon, minthogy maga a jelenség csak a Földközi tenger hajós világában volt ismeretes, sőt maga a szó nem is latin, hanem egy közös mediterrán — spanyol, provençal, olasz — tengerészeti szókincs eleme. A tarida vagy terida egy speciális, a Földközi tengeren alkalmazott (a XIII. sz. eleje óta adatolható) hajófajta: nehézkes, de nagy térfogatú evezős teherhajó, amelyet a haditengerészetben kifejezetten lovasság és hadigépek, olykor élelem szállítására alkalmaztak. A nápolyi királyságban először 1266-ban találkozunk Anjou Károly rendeletével ilyen teridák építésére.71 Kézai szövegében tehát a legnagyobb mértékben — hogy úgy mondjuk „szakmailag" — helyén van ez a bővítmény. Abban az időben, amikor ő Dól-Itáliában tartózkodott, a nagyobb gályák és a kisebb hajófajták közt a magyar követség útjának minden lényeges mozzanatánál szerepet játszott e hajófajta. Ott szerepel a nápolyi adminisztráció irataiban is, miközben a magyar követségek átszállításának előkészítése összefonódik a hadi készületekkel; Anjou Károly ugyanis udvari hajóhadának részben azokat a hajóit is (köztük teridákat), amelyek május derekán a magyarokat hozták át Barlettába, azonnal a görög partok felé rendelte Achaia hercegének megsegítésére.7 2 De ott szerepelnek akkor is, amikor egy hónap múlva a barlettai kikötőparancsnok Izabella Magyarországra átvitelét készíti elő; a király eredetileg egy Barlettában horgonyzó hajót (navis) és két szállítóhajót (terite) rendelt e célra, amelyekhez még három gályát (galee) szándékoztak b érelni avelenceiektőla Zárába való átszállítás céljaira.7 3 (Mindenesetre jegyezzük 71 Ld. tarida (tarita, tarrita, tareta stb., csak az idézett nápoly—szicíliai forrásokban terida, territa). Du Gange: Glossarium, VIII. 33—34: „navis onerariae species, eadem quae tartana vocitatur". Pl. 1281: „vasella pro deferendis gentibus, equis et victualibus, videlicet naves et taridas. . ." stb. — M. Alonso: Enciclopedia del Idioma. Diccionario Histórico y moderno de la langua Espanola. III. Madrid. 1958, 3895 („barco de transporte". Embarcación usada en el Mediterráneo. Era semejante a una tartana grande y su principal destino era conducir caballos y máquinas militares en las expediciones maritirrias.) — Használatának kezdeteire a nápolyi Anjou királyságban: Giudice: Codice diplomatico (31. jz.) I. 281, 1. jz. 72 1270. máj. 11.: „mandamus, quatenus viginti quinque inter galeas, teridas et usceria de vasellis curie nostre in Apulia, tam que ad presens ibidem sunt, quam que ad recipiendam filiam illustris regis Vngarie . . . navigaverint usque maritimam Sclauonie. . . Johanni Caldarano nuncio dicti principis [Achaie] . . . assignare procures." MDEA I. 7 (7. sz., tévesen 1269). Az egész vállalkozásra G. del Giudice: Diplomi inediti di re Carlo I d'Angio. Napoli. 1871 (ahol ez az irat is ki van adva). 73 1270. jún. 23.: „Cum nos Ysabellam filiam nostram, futuram nurum . . . regis Vngarie ad partes illas intendamus . . . destinare, quod nauis ac due alie terite pro ducenda eadem parate in portu Baruli commorantes . . .; très alias galeas sive Venetorum, sive quorumlibet mercatorum sub expensis curie nostre usque portum Jadre conducas. . ."
