Századok – 1973
Tanulmányok - Szűcs Jenő: Társadalomelmélet; politikai teória és történelemszemlélet Kézai Simon Gesta Hungarorumában - II. rész 823/IV
854 SZŰCS JENŐ színű — valahol Montecassino, San Ceimano tájékán le nem szakad Anjou Károly kíséretérőlÎ Ám ha már itt tartunk, álljunk meg egy pillanatra egy lazán ide kapcsolódó másik irodalomtörténeti érdekű mozzanatnál. Alighanem nemcsak Kézai, hanem egy másik „litterátus"-klerikus is itt sejthető, ezen az úton, noha az eredmény, az irodalmi mű ez esetben olyannyira különbözik. A már korábban egy ízben említett Andreas Ungarus kétségkívül egyike azoknak a magyar udvari embereknek, akik ezidőtájt (legnagyobb valószínűséggel az 1270. évi követség révén) a nápolyi királyságba jutva, utóbb nem tértek haza. E Magyar András, mint ismeretes, 1271 — 72-ben (kétségtelenül nem 1271 előtt, s legfeljebb egészen kevéssel 1272 után) Descriptio victoriae. .. Karoli regis Siciliae címen megírta Anjou Károly itáliai hatalomrajutásának, főként a sorsdöntő beneventoi csatának a történetét; máig is ez a mű az ide vágó elbeszélő források egyik legfontosabbika. Az író az ajánlásban önmagát néhai Béla király és István király egykori káplánjának és familiárisának nevezi; a mű megírásakor még nem jutott el hozzá V. István halálának (1272. aug. 6.) híre.65 Elképzelhető természetesen, hogy András már valamiképpen 1270 előtt jutott Nápolyba, de sokkal előbb semmi esetre sem, mert akkor nem nevezhetné meg egykori urai gyanánt mindkét magyar királyt. Művét azonban Péter Alençon-i grófnak, IX. Lajos fiának ajánlja, akit urának nevez (domino suo), tehát már az ő szolgálatában írta azt meg, feltehetően Franciaországban. E Péter gróf (megh. 1284) — az új francia király, III. Fülöp öccse, s Anjou Károly unokaöccse — részt vett atyja tuniszi kereszteshadjáratában, együtt vonult vissza a sereggel az imént ismertetett úton, sőt ott találkozunk vele 1271. január 14-én, amint 153 lovagjával együtt éppen átkelni készül Messinából Catonába,66 majd 1271 április-májusában bátyja kíséretével együtt Lombardián, az Alpokon át tért haza Franciaországba. András mesternek máskor nem is lehetett módja, hogy leendő dominusával megismerkedjék, mint 1271 januárja és áprilisa közt. Mert hogy azt megelőzőleg a nápolyi királyságban tartózkodott, sőt feltehetőleg már készült is művét megírni, az nem is kétséges: müvében egy sor egykorú forrást, oklevelet és levelet használt fel. Minthogy Péter gróf útjában még csak nem is érintette Nápolyt (ahol a kis Mária magyar kísérete tartózkodott ezidőtájt), a legvalószínűbb feltevés, hogy András mester az ismertetett úton került kapcsolatba leendő urával, amikor is elegendő idő állt rendelkezésre, hogy a gróf is megkedvelje és szolgálatába fogadja a magyar klerikust. Ott volt ezen az úton Sixtus mester is, negyedmagával. Ha nem is kényszerítő erejű, de feltétlenül csábító az az elképzelés, hogy a Nápolyból annakidején, december legelején Szicília felé lovagló négy lovas közül immár három ismerősünk: Sixtus mester, Kézai Simon és András mester. Ami részben megint csak a kontrasztok miatt különösen érdekes, már ami a létrejött műveket illeti. Egyfelől Kézai fantasztikus hun története (amelyben a nápolyi emlékek is csak a hun dicsőség színezését szolgálják) a maga határozott teoretikus alaptónusával (amelyben minden külföldön felszedett ismeretanyag a hic et nunc magyar társadalmi valóságra, meghatározott társadalmi és politikai célokra vetül ki); másfelől András mester Descriptio ja, a maga kétségtelenül 65 A mű teljesebb címe: „Descriptio victoriae, quam habuit Ecclesia Romana anno D. Inc. MCCLXVI0 quarto Mártii . . . per brachium magnifici viri domini Karoli victoriosissimi regis Siciliae". Kiadva MGH, Scriptores XXVI. Hannoverae. 1882. 559 — 580. — Az ajánlás: „Domino Petro Alynzonis et Karnotensi comiti . . . domino suo magister Andreas Ungarus, felicis recordationis domini Bele et domini Stephani regum illustrium Hungarie quondam capellanus et familiaris. . ." A mű keletkezésének időpontjára nézve egyfelől az az iránytadó, hogy az 1272 második felében meghalt Bertalan messinai érseket még élőként említi (nunc) és a „boldog emlékezetű" jelző is csak IV. Bélára vonatkozik, másfelől Péter gróffal nem kerülhetett kapcsolatba 1271 januárja előtt, ha csak maga is részt nem vett a kereszteshadjáratban. 6" I Registri, VI. 166 (858. sz.).
