Századok – 1973
Tanulmányok - Szűcs Jenő: Társadalomelmélet; politikai teória és történelemszemlélet Kézai Simon Gesta Hungarorumában - II. rész 823/IV
846 SZŰCS JENŐ teljesítését jelenthette. Valamikor a tavasz legelején útra kelt, s 1270. ápr. 6-án visszaérkezett Zárába, várva a hajóra, amely átviszi Itáliába.37 Vagy vele együtt, vagy inkább valamivel később indult útnak Budáról az az újabb — immár tehát harmadik — magyar követség, vagy inkább díszkíséret, amely a házassági szerződós értelmében a gyermek Máriát kísérte Nápolyba. A nápolyi udvarban és a túlsó parton, a barlettai kikötőben már április eleje óta folyt a készülődés az ünnepélyes fogadtatásra: hajók kijavíttatása, feldíszítése, festése, felzászlózása, s egy bíbor bársony sátor elkészítése a vezérgályára, amely a király jövendő menyét volt hivatva áthozni Dalmáciából.38 A népes ós ünnepélyes magyar kíséret négy gályán 1270. május 9 — 13. közt hajózott be Barlettába, ahol már április közepe óta tíz málhásló és harminc öszvér várakozott, hogy a királylány és kísérete poggyászát átvigye a félsziget túlsó partjára, Nápolyba.3 9 Mint ezekből az adatokból is fogalmat alkothatunk róla, ahhoz hasonló valóban decens et honorabilis comitiva lehetett ez, mint amilyen nemsokára majd Izabellát fogja elkísérni Magyarországra.40 Tagjai közül kétségtelen bizonyossággal csak a már említett Csák nembeli Tamás özvegyét, Ágnes asszonyt ismerjük név szerint, aki Nápolyból visszatérve elsőnek hozta meg a hírt a királyi udvarba a küldetés sikeres teljesítéséről. Ágnes asszony azonban valószínűleg csak mint Erzsébet királyné udvarhölgye (s egyidejűleg talán mint a kis Mária dajkája) vett részt a kíséretben.4 1 Annak vezetője, mint Mályusz E. valószínűsítette, Ákos nembeli Ákos mester óbudai prépost és királyi klerikus, a törté-37 Bernát montecassinoi apát két levele Sárosból: MDEA I. 25. (21. sz.) és (tévesen 1270-re feloldva) ÁUO VIII. 316. — Zárából írt levelére ld. 35. jz. 38 A magyar követség feltehetően később indult és vonult le a dalmát tengerpartra, mint a montecassinoi apát, mert nem valószínű, hogy több mint egy hónapig várakoztatták volna őket Zárában. (Bernát apát ápr. 6-án érkezett meg Zárába, a magyarok május 9 — 13. közt érkeztek meg hajókon „Sclavonia" felől Barlettába.) — Áz előkészületek egészen aprólékos részleteiről a király 1270. ápr. 5, 6, 11-i utasításai tájékoztatnak, amelyek az apuliai hatóságokat, főként Filippo di Santa Croce barlettai kikötőparancsnokot bízzák meg az előkészületekkel. MDEA I. 4 — 9. (4, 5, 7. sz.; a kiadásban mind tévesen 1269). 39 1270. május 11-én Nápolyban még csak arról tudnak, hogy a gályák már áthajóztak a dalmát tengerpartra (,,. . . de vasellis curie nostre in Apulia, tam que ad presens ibidem sunt, quam que ad recipiendam filiam illustris regis Ungarie, futuram nurum nostram navigaverint usque maritimam Sclavoniae . . . inde specialiter . . . cum tentorio suo rubeo, stentario, baneriis, pennonibus et quibuslibet guarnimentis et ornamentis factis in galea ipsa pro predicta nuru nostra honorabiliter deferenda. . ."), május 15-én azonban már megérkezett a partraszállás híre (,,. . . de reliquis vassellis sunt V apud Tranum, duo apud Barum, et quatuor apud Barulum, que nuper redierunt cum domina nuru nostra"). MDEA I. 7 (7. sz.) és 9 (8. sz.; tévesen 1269). Minthogy az iratváltások tanúsága szerint Nápoly és Barletta közt a futár útja két napot vett igénybe, a megérkezést máj. 9 —13. közé lehet tenni. — A málhásállatok kirendelésére uo. 6 (5. sz.); ez persze még ápr. 6-án volt. A valóságban, tekintve hogy négy hajóval érkezett a küldöttség, több is kellett, hogy legyen, mint ahogy az utasítás is így szól: „si pro equitatu vei servitiis plura forte animalia dicte nurui nostre vei personis eam comitantibus fuerit oportuna, de habendis . . . animalibus . . . diligenter procuretis. . ." 40 MDEA I. 12 (10. sz.) 41 A már idézett, nyilvánvalóan tévesen 1269-re datált oklevélben: ,,. . .pro eo, quia eandem dominam miserimus cum domina Maria filia nostra karissima, quam videlicet filio domini regis Karuly serenissimi principis tradidimus in consortem, nuncia extitit et relatrix, nobis hoc transponentibus et ordinantibus, ac eciam domina regina consorte nostra karissima ^destinante, per quod nobis dulcor filialis ingessit primicialem materiam gaudiorum. . ." ÁUO VIII. 239 — 240. Az oklevéllel kapcsolatos kritikai problémákra vö. Patek: i. m. 453 — 455; Mályusz: i. m. 27, 5. jz. Mindazonáltal magának a narrationak a hiteléhez kétség sem férhet, hiszen az oklevelet még a kortársak életében, 1297-ben három bírósági fórum után III. Endre oklevele is hitelesnek fogadta el (ÁUO X. 255 — 257).
