Századok – 1973
Közlemények - Földesi Béla: Deákélelmezés a XVII. századi magyarországi protestáns iskolákban 64/I
DEÁRÉLELMEZÉS A XVII. SZ.-BAN 77 zadi magyar protestáns deákok társadalmi tevékenységi formája — mert minden bizonynyal az volt — kötöttebb keretek között történt, mint a reformációt megelőző és főleg nyugaton divatos goliardság. ,,A mi kolduló énekes diákjaink — mint ahogy Mészáros István igen találóan megjegyzi — nem voltak kéteshírű vágánsok, de ezzel a tevékenységgel — rekordálás — megtették az első lépést a vágáns életmód, világszemlélet felé. Kéregetés közben sokfelé megfordultak, sok mindent láttak, sokfajta emberrel érintkeztek, hallgatóik igénye szerint sokfélét énekeltek."47 Ez minden bizonnyal így van, hiszen a megemlékezések és ünneplések nemcsak egyházi, tehát liturgikus jellegű éneklést jelentettek, hanem világi dalokat is, a közvetlen hatás alól kitérniök lehetetlen volt. Mai kifejezést használva: több esetben egy műsorban léptek fel a világiakkal. Ennek bizonyítására az egyháztörténeti irodalmat és az iskolatörvényeket kell segítségül hívnunk, amikor a „kiemelkedő személyek köszöntésére összegyűlt gyanús személyekkel" való nótázást, italozást, táncolást és ugrabugrálást, a tisztesség határait túllépő világi szórakozást és verselést tiltják az országban járó-kelő deákjaiknak.4 8 Való igaz, hogy amikor az újhelyi pap haragjában összetörte a rakoncátlan mendikáns kobzát, kenyérkereseti eszközében büntette.4 9 A fentiek megállapítása igen döntő és világossá teszi előttünk a XVII. századi protestáns iskolatörvények hangszeres zenével ós tánccal szembeni ellenszenvét és tilalmát. Iskolatörvényeinkben kifejeződik ez a kettősség, hogy ti. egyrészt tilos a hangszeres zene, másrészt biztosítani kell a megélhetés ezen formáját. Érezhette a deák is a tilalmi Tengetegben azt a kis szabad utat, ahol mozgásigényét, a benne rejlő képességeket nyíltabb formában is kimutathatja. Erre igen jó területet biztosított a rekordálás, mint az adományszerzós énekes, zenés, kötetlenebb mozgás- és kifejezésformája. Iskolatörvónyeinkben a rekordálás első nyomát az 1540. évi Stöckel-féle bártfai iskolatörvény függelékében (Appendix) találjuk, ahol a II. pont a következőket írja elő: ,,A rekordálásban vagy ahogy nevezik jótéteménygyűjtésben a hangszeres zenében járatosak — musicum probe callentibus — vegyenek részt, az új növendékek csak két hónap eltelte után vehetnek részt ebben."50 Ezt a gyűjtési formát megtaláljuk Erdélyben is, ahol már a XVI. század végén (1598) a nagyszebeni iskolatörvény a rektor kötelességévé teszi, hogy a „kiemelkedő személyiségek tiszteletére rendezett megemlékezéseken a kántor és a segédtanítók vegyenek részt, hívják meg erre mindazokat, akik a templomi figurális éneklésben járatosak". Ebben a törvényben találjuk az összegyűjtött jövedelem elosztásának első részletes leírását. Kimondja a törvény, hogy „a megemlékezésekért kapott pénz 1/3-ada a kántoré, a visszamaradó 2/3-ad 1/3-ada a segédtanítóké, a többit egyenlően osszák szét maguk között az énekesek. A tanulóknak a kántor tetszés szerint adhat." Gondosan ügyel a törvény arra, hogy „azok a tanulók, akik a rekordálásban nem vettek részt, semmi pénzt ne kapjanak."51 Az összegyűjtött adományok elosztásának ez a formája országosan azonos lehetett, amit később több iskolatörvény így említ. Az 1620-ban kiadott segesvári iskolatör" Mészáros I.: i. m. 114. 1. 48 Iskolatör vényeink idevonatkozó artikulusai tételesen tiltanak minden ilyen cselekményt, az idézett iskolatörténeti irodalmakon kívül szükséges megemlíteni Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest. 1907 kiváló művét, valamint a már idézett Kiss Áron-féle zsinati határozatok gyűjteményét. 49 Zoványi Jenő : Miskolezi Csulyak István esperes egyházlátogatási jegyzőkönyve. Tört. Tár, 1906. 271. 1. 50 Klein J. S.: i. m. 341. 1. 51 A nagyszebeni 1598. évi iskolatörvényt eredetiben közli Fr.Teutsch: i. m. 48 -61. 1. A törvény címe: Die Hermannstädter Schulordnung von 1598. A szövegközi idézet: VI. fej. Off. Collegarum Rectoris. 51. 1.
