Századok – 1973
Tanulmányok - Szűcs Jenő: Társadalomelmélet; politikai teória és történelemszemlélet Kézai Simon Gesta Hungarorumában - II. rész 823/IV
834 SZŰCS JENŐ másokat bőséges főesperesi, kanonoki, préposti javadalmaik támogattak, megint mások az ismeretlenség homályából lépnek elő, hogy mindvégig csak clericus címük mutassa: életútjuk egyszerű „hivatalnoki" pálya. Eltérő társadalmi származásuk bizonnyal nyomot hagyott valamennyiük gondolkodásán, de az a körülmény, hogy valamennyien egy intézmény tagjai (mert a királyok, királynék kápolnái nem voltak függetlenek egymástól) és állásuk szerint azonos funkciókat láttak el, képzettségük is többé-kevésbé hasonló, már mentalitásukban is szükségképpen bizonyos értelmű egységgé formálta őket. A hivatali teendők közös célja a király, a korona szolgálata, s a tevékenység legfőbb értékmérője maga a szolgálat — oklevelek megfogalmazása, királyi megbízatásokban, küldetésekben, követségekben való eljárás intra et extra regnum —, ami egyszersmind az előrejutás, vagyonosodás, birtokszerzés, sőt a társadalmi emelkedés (adott esetben a társadalmi státus felcserélése, a nemesedés) útja, ahogy az éppen e korban számos oklevélből ismeretes. Nem egy efféle tipikus pályát ismerünk ahhoz, hogy ha Kézai ifjúkoráról pozitíve nem is tudunk semmit, elképzelhessük útját a Yásztély nemzetség kézai birtokáról a királynéi, majd királyi kápolnába. Legyen elég csak egyetlen példát említeni, ami különösen azért lehet szuggesztív, mert kétségtelenül Kézai Simon legközelebbi kollégájáról, Kun Erzsébet kápolnája egyik tagjáról van szó. Dámján klerikus egyszerű kondicionális családból származott, apja és testvérei vinitorok voltak a királyné káli birtokán, maga Dámján azonban gyermekkorától fogva a királyné udvarában nevelkedett, s zsenge ifjúkorától fogva in domo nostra tevékenykedett „követjárásokban és egyéb szolgálatokban", ezért Erzsébet 1273-ban klerikusának kérésére, s érdemeire való tekintettel nemcsak őt, hanem általa és vele együtt egész családját — testvéreit és azok fiait korábbi kondíciójukból kiemelve a királyi serviensek közé emelte, megnemesítette. Nemcsak az egyedi eset, hanem maga az e 1 V is tanulságos, amelyet az oklevél arengája foglal össze: királyi és királynéi érdek, hogy különösképpen azok kapjanak jutalmat, akik kora gyermekkoruktól fogva az udvarban nevelkedvén, ott mind életkorban, mind erényeikben (virtutes) olymódon gyarapodtak, hogy sohasem húzódoztak bármiféle veszélytől, ha a korona becsületéről volt szó.12 Magában ebben az egyetlen esetben természetesen semmiféle kényszerítő erő nem rejlik, hogy belőle Kézai Simon karrierjére nézve vonjunk le messzemenő következtetéseket, ám magának az elvnek a kimondása (éspedig akkor, amikor maga Kézai is kétségtelenül ott volt a királynét körülvevő, féltucatnál bizonyára nem több klerikus közt), mégiscsak figyelemre méltó, s általa magának a műnek az ismeretében mégiscsak több alappal fogalmazhatunk meg egy sejtést Kézai szociális helyzetére nézve, mint eddig történt. 12 1273: „Regie reginalisque sollicitudinis interesse dinoscitur metiri mérita singulorum et il los speeialius sue munifieentie premio extollere potiori, qui a primevis pueritie sue temporibus in domo eorundem educati, sicut etatis sie virtutum meruere reeipere incrementa pro regie et reginalis corone honore variis ac periculorum generibus nullatenus exponere formidantes." Minthogy Damianus clericus (filius Gregorii) és testvérei „vinitores nostri de villa saneti Benedicti de Kaal" gyermekkoruktól így szolgáltak („tarn videlicet in deferendis legationibus nostris, quam aliis servitiis impendis"), érdemeikre tekintettel „a conditione eorum auferendo . . . in . . . collegium servientium regalium transferre dignaremur". Veszprémi kápt. magánlt. Lad. 1, Kál 9. (Az oklevél másolatát Oyörffy Gy. bocsátotta rendelkezésemre, amiért itt is köszönetet mondok.)
