Századok – 1973
Tanulmányok - Szűcs Jenő: Társadalomelmélet; politikai teória és történelemszemlélet Kézai Simon Gesta Hungarorumában - II. rész 823/IV
828 SZŰCS JENŐ más az universitas és megint mások az universitast alkotó személyek". Maga a korporáció ugyanis több, más, mint egyszerűen az azt alkotó személyek összessége: persona ficta (repraesentata, politica). Innen egy lépés, hogy a XIV. században elméletileg is kimondják (Baldus): consules populi . . . quadarn fictione iuris sunt populus, ami természetesen egyidejűleg alkalmaztatik a rendi gyűlés résztvevői és a regnum viszonylatában is. 230 Ha e spekulációk teljes kifejlete, sőt logikailag már-már ad absurdum vitele231 a XIV. századba tartozik is, az elmélet alapja szilárdan készen áll már a XIII. század első felében, ami annál könnyebben érthető, mert a politikai szemlélet már jóval korábban, mintegy „spontán" módon mozgott afelé, hogy a társadalom politikailag aktív csoportját, az előkelőket úgy tekintse, mint akik „képviselik", sőt inkább mintegy „megtestesítik" a társadalmat, a „népet". Nem feltétlenül szükséges a bőven rendelkezésre álló nyugat-európai példákhoz nyúlnunk; elég csak utalni arra hogy a magyarországi oklevelekben a regnum azonosulása a király kíséretével, az előkelőség körével már az 1100 körüli időktől fogva nyomon követhető, a XI. századi Gesta hősei pedig a Péter és Aba Sámuel körüli zavarok elbeszélésében azok az előkelők (nobiles, principes), akik nem voltak képesek elviselni „népük romlását" (mala gentis sue) és a tyranniával szemben „népük szabadságát" (libertatem gentis sue) keresték.232 Két évszázad múltán, Kézainál természetesen már egészen más a „nép (nemzet)" 230 Hugolinus (Summa Digestorum) : ,,. . . quod universitas vei maior pars vei illi, qui a maiore parte universitatis electi sunt faciunt, perinde est ac si tota universitas facérét." — Roffredus (Quaestiones Sabbathinae) : ,,. . . quod feci de mandato consulum castri, videor de mandato omnium civium fecisse, refertur enim ad universos, quod pro voto primatibus indulgetur". Vö. a glosszával: „videbuntur omnes facere, quod concilium facit vei maior pars." Gierke: i. m. (128. jz.) 218, 222 — 223. (A legisták tanaira, a fictio iuris elemére uo. 392 — 394, 426 s köv.) Baldus nézeteire uo. 479. A „képviselők gyűlése", „consilium electum totum populum repraesentat . . . quod ab his fit, perinde est ac si ab omni populo fieret", továbbá: „illud, quod consilium facit . . . omnes de populo facere videntur." „Secundum fictionem iuris aliud est universitas et aliud personae de universitate" (uo. 426). — A maior (valentior, sanior) pars fogalmára uo. 598 s köv. Vö. Wüks: i. m. (140. jz.) 194—199. 231 Gierke: i. m. 430-431. 232 Az európai háttérre vö. H. Mitteis : Der Staat des hohen Mittelalters. Weimar 19534, 10 s köv., 81, 90 stb. („Die Fürsten, principes sind auch keine »Vertreter« des Volkes, sie »repräsentieren« es vielmehr, sie verkörpern es, stellen es vor; soweit ihre Macht reicht, sind sie selbst das Volk".); FI. Beumann : Zur Entwicklung transpersonaler Staatsvorstellungen. Vorträge und Forschungen (hrsg. von Th. Mayer) III. Lindau-Konstanz 1956, 187, 194, 222; Fr. Graus: Volk, Herrscher und Heiliger im Reich der Merowinger. Praha. 1965. kül. 204 — 206. — A regnum korai jelentéseire Bartoniek E.: Corona és regnum. Századok 68 (1934), 318 — 319 (anélkül azonban, hogy világosan felismerné ezt a jelentésárnyalatot). Vö. Eckhart, F.: A szentkorona-eszme története. Bp. 1941. 68 — 71 (nem veszi azonban figyelembe a legkorábbi előfordulásokat). [1097]: „sine totius regni consilio. . ." „totius regni voluntate. . ." AUO XI. 32. (Krit. jz. 35. sz. A dátumra Pauler Gy.: Századok 1888, 214 — 215.) — Kálmán decr. Prol.: „regni consultum. . ." alább „totius senatus consultu. . ." Závodszky : 183. — 1121: „prenominatus rex illustris in conspectu totius regni sui. . ." fogalmüag azonos: „auctoritate et concessu predicti regis magnifici omniumque magnatum regni. . ." Magyar Nyelv 23 (1927), 361, 364. — 1137: ,,. . . quod ego stabilivi totius regni voluntate et consilio" PRT I. 596. — 1151 k. : „. . . colloquii causa regis ас tocius regni" vö. alább ,,rex cum suis" PRT I. 600. — Magában а XI. századi Gestában több helyen: „piacúit regno. . ." Az idézett fordulatok: SRH I. 324, 326, 336, 337. Már ebből az összefüggésből is nyilvánvaló — anélkül, hogy ezúttal a kérdés részleteibe mélyednénk —, hogy e fordulatok nem állíthatók be valami „nemzeti" aspektusba; a Gesta szemléletében az előkelők a „német" Péter és a magyar Aba tyrannizmusával szemben egyaránt a libertás (liberatio) követelményét hangoztatták, mely fogalom belső tartalmáról más helyen kívánunk szólni.
