Századok – 1973

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 811/III

KRÓNIKA 813 révén. A csehszlovák küldöttek rámutattak, hogy náluk viszont éppen ennek a korszaknak a feldolgozása hiányos, mégpedig annyira, hogy ez a történelemoktatást szinte megoldhatatlan feladat elé állítja. Altalános problémaként érzékeltük a szocialista társadalom tudományos értelmezéséhez szükséges kutatások hiányosságait. Érdekes kérdésként vetődött fel,,hogy pl. mióta beszélhetünk egységes szovjet népről, lehet-e beszélni szovjet nemzetről. Általában igen fontos problémának látszott a nemzeti kérdés a szocializmuskommunizmus építésének korszakában. A szovjet főreferátumok rámutattak, hogy a szocializmus-kommunizmus építésének általános törvényszerűségei és nemzeti sajátosságai dialektikus kapcsolatában korunk revizionistái túlhangsúlyozzák a nemzeti sajátosságok szerepét, és ezt fegyverül használják az internacionalizmus ellen. A közös vonások tagadásával nem valamiféle dogmatikus sablonizálást kell szembeállítani, hanem azt kell megértetni, hogy a szocializmus-kommunizmus építésének általános törvényszerűségei vannak, amelyek az egyes országokban különböző formában valósulnak meg. A szimpózium természetesen a fenti kérdéseknek a történelemtanításra vonatkozó konzekvenciáit vizsgálta részletesebben. Első helyen emelte ki a szocializmus-kommunizmus építése törvényszerűségeinek elemző jellegű tanítását. Nem véletlen, hogy a szimpózium alaptémáját a történelmi forrásokkal való munka kérdésével kapcsolta össze. Ugyanis minden referátum hangsúlyozta, hogy a szocializmus-kommunizmus építésének általános törvényszerűségeit és nemzeti sajátosságait az életkori sajátosságoknak megfelelően a konkrét ismeretanyag és különösen a történelmi források elemzésének az útján kell megértetni és megtanítani az iskolában. A felszólalók majd mindegyike a munkásmozgalom dokumentumai feldolgozásának példáin mutatta be az általános törvényszerűségek megértetését, s a szükséges készségek kialakításának folyamatát. A szimpózium megerősítette a magyarországi szakemberek véleményét, amikor egyértelműen arra az álláspontra helyezkedett, hogy a történelmi törvényszerűségek megértetése azért különösen jelentős a szocialista-kommunista egyéniség kialakítása szempontjából, mert alapfeltétele a világnézeti tudatosságnak, a történeti fejlődés távlatai felmérésének és a jelen politikai-társadalmi élete kérdéseiben való eligazodásnak. Számunkra rendkívül érdekes volt a szovjet és más szakembereknek az a kutatásokkal is alátámasztott véleménye, hogy a történelmi törvényszerűségek bizonyos elemeit, az absztrakció bizonyos lépéseit már korábban lehet a tanításban alkalmazni, mint a mi jelenlegi iskolai gyakorlatunk teszi. A tanulók felfogóképességének lebecsülése hiba; gondolkodóképességüket és érdeklődésüket éppoly helytelen kevéssé serkentő, mint erejüket meghaladó, egyéniségüket túlterhelő feladatok elé állítani. Az a helyes pedagógiai megoldás, ha az alsóbb évfolyamokban a törvényszerűségek elemeinek megértéséig juttatjuk el a tanulókat, a felsőbb évfolyamokban pedig erre építve ismertetjük meg fokozatosan a törvényszerűségek rendszerét. A tanácskozás a továbbiakban az általános és a különös szerepét boncolta a tanítás szempontjából. Annak dialektikáját kereste, hogy a szocializmus általános törvényszerűségeinek és nemzeti sajátosságainak együttes konkrét tanítása hogyan erősíti a tanuló tudatában a proletár internacionalista-szocialista hazafiságot. Abból a szempontból is többoldalúan vizsgálta azt a kérdést, — amit különben a magyar delegáció főreferátuma részletesen tartalmazott —, hogy milyen tartalmi és pedagógiai együttműködési szükségletek és lehetőségek vannak e téren az egyes iskolai tantárgyak között. Különösen felhívta a figyelmet a történelem, a földrajz és a társadalmi ismeretek tanításának összehangolására. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a koncentráció nem jelenti az egyes tantárgyak karakterének közös sémában való feloldását és tudományos alapjainak feladását. A vitában is tükröződött, hogy a legtöbb problémát a tanítás hatékonysága megítélésének kérdése okozza. Az országok többségének, elsősorban a szovjet — de a magyar szakembereknek is — az a tapasztalata, hogy a tanulók érdeklődését az ókor és a XIX — XX. század történelmének tanítása képes legjobban megragadni. Egyes küdöttek igen elégedetlenek voltak a tanulóknak a legújabbkori történelem iránti érdeklődésével. A XX. század története iránti érdeklődós mórtókét az szabja meg, hogy mit és hogyan tudunk a fiatalok elé tárni a kor történetéből. A tanulókhoz közelálló kor önmagában nagy érdeklődést válthat ki, ha az iskola képes a tanulóknak megfelelő módon foglalkozni a kérdéssel. Ezen a szimpóziumon már mindenki egyetértett abban, hogy a tanulók érdeklődését az ismeretszerzés folyamatába mind nagyobb mértékben bekapcsoló módszerekkel lehet növelni. E kérdéssel is szorosan összefügg az értelmi és érzelmi hatások arányának és összhangjának a kérdése. Az I. és II. szimpóziumon még túlsúlyban volt a racionális elemek hangsúlyozása a történelemtanításban. E kérdésben már akkor is és azóta is