Századok – 1973
Folyóiratszemle - Romanovszkij N. V.: A Szovjetunió megalakulásának néhány problémája napjaink polgári történetírásában 807/III
FOLYÓIRATSZEMLE 807 előtörténet nélküli jelenség az Egyesült Államokban. Az amerikai történészek körében egyúttal utat tört egy új felfogás is, amely a baloldali radikalizmus mellett megkülönbözteti a jobboldali radikalizmust is. McCarthy esetében rámutatnak a szenátor mögött álló tömegekre, érzékeltetik a mozgalom jelleget. Az irányzat az alső középosztályból szerezte híveit, s az értelmiségellenesség és antiszemitizmus mellett bizonyos lázadást képviselt a kormányhatalom élén állók, az elit ellen. Egyes történészek a mccarthysta tömegmozgalom és a régi haladó antikapitalista populista mozgalom között is hasonlóságokat, illetőleg folytonosságot vélnek felfedezni éppen e másodrendű közös vonások alapján. M. Debouzy röviden elemzi az úgynevezett pluralista iskolát, amely ugyancsak újabban növelte befolyását az amerikai történészek körében. A pluralisták elsősorban a társadalmi rendszer stabilitását vizsgálják, egyfelől leírást adnak, másfelől elemzést végeznek, s hangsúlyozzák, hogy a hatalom az Egyesült Államokban rendkívül sok csoport és intézmény között oszlik meg, s így jön végül létre az egyensúly. A pluralista iskola egyik jellemzője M. Debouzy szerint az, hogy a tömegmozgalmak befolyását lenézik, s részben a fasizmus történetét kutatva látják igazolódni ezt a felfogásukat. A progresszív történészek munkássága köréből a szerző külön foglalkozott azokkal, akik a munkásmozgalom történetéről írtak, illetőleg akik a marxista történetszemlélet alapjára helyezkedtek. Ez utóbbiak közül igen sokan foglalkoztak a rabszolgaság történetével, egyfelől a rabszolgák helyzetével, a gazdasági, társadalmi viszonyokkal, másfelől a rabszolgaság elleni küzdelemmel. Megnőtt az érdeklődés a munkásmozgalom története iránt, s természetesen továbbra is izgató maradt a kérdés: mi a magyarázata a szocialista gondolatok kisebb visszhangjának, a szocialista mozgalom szűkebb csoportokra korlátozódásának. Míg a hagyományos felelet — amit többek között az 1950-es években Bell és Shannon képveseltek — úgy hangzott, hogy az amerikai szocialista mozgalomnak nem voltak elég mélyek, szilárdak a belső, autochton gyökerei, újabban, többek között Weinstein a régi szocialista írások gondolatát felelevenítve ismét rámutat, hogy a világháború végén a wilsoni adminisztráció kegyetlen elnyomó politikája volt a döntő ok, amely a szocialista mozgalmat szétzilálta. M. Debouzy rámutat, hogy számos munka jelent meg a harcos amerikai szakszervezet, az IWW történetéről, valamint az „elfelejtett" kisemberek életkörülményeiről. A progresszív történészek másik csoportja szigorú kritikai vizsgálódás tárgyává tette az Egyesült Államok külpolitikáját, s rávilágítottak, hogy a külpolitika és a nagyhatalmú tőkés monopolérdekek között milyen kapcsolatok álltak fenn. Mindezek alapján hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államok történészei körében erős erjedés indult meg, ami az egyes egyetemeken csakúgy érzékelhetővé vált, mint a történeti irodalomban általában, sőt már a történészek közgyűlésein is. (Le Mouvement Social 1971. júl.-szept. szám. 119 —136. L). J. N. V. Romanovszkij : A Szovjetunió megalakulásának néhány problémája napjaink polgári történetírásában A Nyugaton is gazdag irodalommal rendelkező téma 1969—1972 közötti feldolgozásait tekinti át a cikk, négy típusba sorolva a termést. Az elsőt szélsőjobboldalinak értékeli és rámutat, hogy az emigráns reakciós burzsoá-nacionalista körök szemléletének a továbbéléséről van szó politikai, ideológiai téren is, de a történetírásban úgyszin-15*
