Századok – 1973
Folyóiratszemle - Campus Eliza: Nicolae Iorga és a nemzetközi viszonyok (1933–1939) 800/III
800 FOLYÓIRATSZEMLE Párizsban nem helyeselték Coolidge akcióját, mivel az amerikaiak mindenképpen el akarták kerülni a beavatkozást a nemzetek közötti határviszályokba. Ennek ellenére — bár közvetlen bizonyítékok erre nincsenek — bizonyára a Coolidge-misszió intézkedéseit is figyelembe vették a párizsi tárgyalásokon Karintia helyzetének rendezésekor. A Miles — Coolidge-féle döntés nyilvánosságra hozatalát azonban nem engedélyezték; az a kérdés, hogy evvel meg lehetett-e volna előzni a későbbi karintiai véres összetűzéseket, nem tisztázott. 1919 május közepén — saját kérésére — felmentették Coolidgeot megbízatása alól és Párizsba helyezték át. Coolidge maga is részt akart venni Párizsban a végleges döntések meghozatalában, a béketárgyalásokon azonban már nem volt személyének olyan nagy jelentősége, mint bécsi megfigyelő korában. A hivatásos politikusok és diplomaták nem szívesen látták maguk között a számukra idegen módszerekkel dolgozó és vitatkozó történészt. Befejezésül a szerző cáfolja azt az osztrák történetírásban általános álláspontot, amely ellentmondást lát az osztrák-barát rioolidge-misszió és az osztrák-ellenes döntéseket hozó párizsi békekonferencia között. Hangsúlyozza, hogy Coolidge és a többi amerikai misszió feladata is csak objektív információk szállítása volt, amelyek esetleg módosíthatták, vagy kiegészíthették a döntéseket. A döntések meghozatalánál azonban sokkal több tényezőt kellett figyelembe venni, mint Coolidge-nak javaslatai kidolgozásakor: a nagyhatalmak számos kérdésben ütköző érdekeit és sok más szempontot is, amelyek között talán az annyit idézett wilsoni önrendelkezési jog volt a legjelentéktelenebb. így csak szükségszerű kompromisszumok jöhettek létre, kizárólag objektív tényezőket figyelembe vevő megoldás az adott körülmények között megvalósíthatatlan, irreális elképzelés volt. (Mitteilungen des österreichischen Staatsarchivs, 1971. 433— 467. I.) P. Eliza Campus: Nicolae Iorga és a nemzetközi viszonyok (1933—1939) A tanulmány lényegében a román történésznek és politikusnak a fenti időszakban végzett publicisztikai, értékelő véleményt alkotó tevékenységét elemzi. A szerző kiemeli Iorga haladó nézeteit az 1930-as évek európai viszonyairól, és említést tesz azokról az eseményekről is, amelyeket részrehajlóan, szubjektíve ítélt meg, elsősorban osztályhelyzete miatt. Iorga az 1930-as évek nemzetközi viszonyait Románia és a kisebb európai államok érdekeinek szemszögéből vizsgálta. Politikai tevékenysége során, mind hazai, mind nemzetközi téren olyan intézkedéseket szorgalmazott, amelyek gátat vethettek volna a náci Németország terjeszkedésének. Felismerte, hogy e történelmi időszakban, főképp a háborút megelőző években, a nemzetközi kapcsolatokat a Harmadik Birodalom brutalitása, a kis államok fokozódó megfélemlítése jellemezte. Ebben az időszakban a nemzetközi életben addig sohasem tapasztalt bizalmatlanság, gyanakvás vált uralkodóvá. A nagyhatalmak politikájáról Iorga a következőképpen vélekedett. Franciaország politikájával nem értett teljes egészében egyet, de megítélése szerint lényegében e politika a békét szolgálta. Annál nyugtalanabbul kísérte figyelemmel Nagy-Britannia politikáját és főleg azokat a megalkuvó lépéseket, amelyeket Németország felé tett. Érdekes módon, az olasz fasizmusról egészen szubjektív véleménye volt. Iorga számára az olasz fasizmus egy sajátos jelenség. Róma iránti érzelmei, amelyet a latin
