Századok – 1973

Történeti irodalom - S. Lengyel Márta: Reformersors Metternich Ausztriájában (Ism. Fenyő István) 746/III

746 TÖRTÉNETI IRODALOM 746 több település lakói voltak daróeok, halászok vagy udvarnokok, mint ahány ilyen nevű falu valaha is létezhetett. Ezzel olyan problémához érkeztünk, amely tanulmányunk kiindulópontját és mondanivalóját alapjaiban érinti. Miért neveznek csak 23 helységet Udvarnoknak az Árpád-kori Magyarországon, amikor százával ismerünk falukat, amelyekben udvarnokok éltek, és miért éppen ezt a 23-at nevezték el közülük lakóinak szolgálatáról ? Puszta véletlen vagy van megmagyarázható oka annak, hogy a királyi kovácsok földjét az egyik helyen Kovácsinak nevezik . . ., máshol pedig Keszinek, illetve Vityának? Foglalkozást jelentő helyneveink általános történeti forrásértékének kiaknázása azon múlik, hogy találunk-e feleletet erre a kérdésre" (14. 1.). Sajnos, a tudomány kárára a szerző adós maradt az árnyalt, sokoldalúan valószínűsített válasszal, nem tisztázta, hogy foglalkozást jelentő helyneveink csökkenő vagy növekvő tendenciát mutatnak-e, nem választotta el a foglalkozásnévvel rendelkező helységek lakóit azoktól a néptömegektől, akik nem ilyen nevű falvakban éltek, sőt egyik megjegyzése — ,,a királyi szolgálónépek monografikus feldolgozása . . . nem hagyhatná figyelmen kívül a nem foglalkozásnévvel jelölt helységekben lakó szolgálónépeket, amikor e társadalmi rétegek helyzetét, szervezetét, szolgálati kötelezettségeit teszi vizsgálat tárgyává" (69. 1.) — szerint a szerző nem is törekedett erre. Én az eredet alapján sem látok különbségeket. Maga Heckenast Gusztáv is kevésbé bizonyosnak ítéli, hogy az Adattárban szereplő helységek közül hány tekinthető már a X — XI. században meglevő településnek. Mindenki, aki valaha is foglalkozott a korai (főleg X — XI. századi) magyar történelem akár egyetlen kérdésével is, tudja: igen sok bizonytalansági tényezővel kell számolnia a kutatás során, eredményeit feltevések láncolatára kénytelen építeni. Ebből, továbbá a fentebb jelzett problémákból, elsősorban a metodika elméleti tisztázatlanságából (azaz abból a kételyből, vajon lehet-e és szabad-e foglalkozást jelentő helyneveinkből messzemenő társadalomtörténeti, sőt politikai történeti következtetéseket levonni) — és nem valamiféle hiperkritikai alapállásból — adódik végső összegzésem: e munkát némely ponton vitatható eredményekkel járt, de — s ezt nyomatékosan hangsúlyozom — a történettudományt adataiban és módszertanilag is gazdagító értékes feldolgozásnak kell tekintenem.* KRISTÓ GYULA S. LENGYEL MÁRTA: REFORMERSORS METTERNICH AUSZTRIÁJÁBAN (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1969. 112 1. Értekezések a történeti tudományok köréből. Űj sorozat 47. sz.) Kifejező a kis könyv címe: annak foglalata, hogy szerzője egy polgári liberális reformpublicistának, Anton Johann Gross-Hoffingernek útját és útvesztőjét rajzolja meg a múltszázadi osztrák abszolutizmus viszonyai közepette. Emellett pedig — hát* Ez a recenzió 1971 májusában íródott. Több, azóta napvilágot látott, a helyneveket tetszőleges korokra nézve történeti forrásként kellő kritika nélkül felhasználó írás,— közülük pl. e folyóiratban Herényi István (Bulcsú nemzetségének nyári szállása az Árpádok korában. Századok, 1971. 355 — 386) dolgozata — változatlanul indokolttá teszi az e recenzióban is megfogalmazott kérdésfelvetést a helynevek teherbírását, történeti kútfőkónt való alkalmazását illetően. — Itt jegyzem meg, hogy a Herényi István és köztem („Bulcsú nemzetségének nyári szállása" ürügyén. Századok, 1972. 1080 — 1085) folyt vitában Herényi István (Válasz Kristó Gyula: „Bulcsú nemzetségének nyári szállása" ürügyén című hozzászólására. Századok, 1972. 1399—1402) legutóbb a dolog lényege, a metodikai kérdések — egyebek mellett a helynevek történeti forrásként történő felhasználása — vonatkozásában új megállapítást nem tett, így ez a körülmény felment engem a válaszadás alól.