Századok – 1973

Történeti irodalom - Moravcsik Gyula: Byzantium and the Magyars (Ism. Bartha Antal) 738/III

TÖRTÉNETI IRODALOM 739 zése és működtetése a régi rabszolgatartó arisztokrácia kezéből fokozatosan a vidéki új arisztokrácia kezébe került. Persze a fővárosban élő, a birodalmi centralizált igazga­tás feltétlen híveiül szegődött bürokrata méltóságokkal, partikuláris érdekeiért síkra­szálló új arisztokrácia kompromisszumra kényszerült. Az állami hivatalok körében dúló érdekharcok ellenére a bizánci állam erős, életképes szervezet volt, tekintélyes katonai erő felett rendelkezett. A rázúduló barbárokat, hol erővel, hol diplomáciai fondorlattal semlegesíteni, vagy pedig távol tartani tudta. Arra talán érdemes lett volna figyelmez­tetni, hogy Bizánc életének egyetlen területén sem érződött olyan erősen a szaszanida Irán és az arab kalifátus, röviden a Kelet hatása, mint az állami életben. Bizánc fejlődésének egyik sajátos vonása, hogy korai tőkés viszonyok nem erő­södtek meg, bár csírái kialakultak. Velence és Genova egymásközti konkurenciaküz­delme, együttes nyomásukra kikényszerített gazdasági előjogok az egykor virágzó bi­zánci ipart és kereskedelmet aláásták. Bizánc hosszú agonizálásának okait a szerző sok­oldalúan elemzi, rámutat, hogy hanyatlását belső és külső okok összefonódása váltotta ki. A bizánci szertartású kereszténység terjedt el Bulgáriában, Szerbiában és Orosz­országban. Bizánc kultúrája is mély hatást gyakorolt ezekre az országokra. A kapcso­latok pozitív vonatkozásai azonban nem feledtethetik azt a mély ellenszenvet, amit Bizánc politikája ezekben az országokban kiváltott. Oroszország esetében az erőviszo­nyok alakulása gátat vetett Bizánc politikai törekvéseinek. A bizánci eredetű főpapság­gal szemben az orosz papság és világi uralkodó réteg komoly ellenzéket képezett, ez megakadályozta a bizánci eredetű főpapok politikai törekvéseit. Az orosz egyházi épí­tészet, művészet és keresztény állameszmények alakulására Bizánc hatással volt. A kö­zépkori orosz szellemi alkotások azonban arról győznek meg, hogy a kanonizált dogmák alól a nemzeti sajátosságok felszínre törtek. így Vladimir Monomah kijevi nagyfejede­lem intelmei első szakaszának eszméi bizánci eredetűek, de a második szakaszban elő­törő kemény, szinte pogány hangvételű gondolatok orosz környezetben keletkeztek. Fénykorában Bizánc erőszakos nagyhatalom volt, becses műveltségi ós gazdasági kapcsolatai negatív vonásokkal párosultak. S ez az adott korban így természetes. A II. fejezet nyolc alfejezetben vizsgálja a magyarok és Bizánc kapcsolatainak alakulását. Az V — IX. század folyamán a Fekete tengertől északra fekvő steppe, ahol az alakuló magyar nép élt, Bizánc figyelmének tárgyát képezte. Az itt élő, Bizánc tar­tományait veszélyeztető népek szemmeltartása elsőrendű diplomáciai feladat volt. E népek befolyásolásának hatékony eszközeként a kereszténység kínálkozott, a téríté­sek, az egyházi befolyás a bizánci külpolitika fontos, alighanem legfontosabb eszköze volt. A steppei népek körében az V. századtól bizánci térítő papok tevékenykedtek, a VIII. században a dorusi érsekség felügyelete alá hót, köztük az onogur és hun, püspök­ség tartozott. A szerző figyelmeztet, hogy a honfoglalás előtti magyarok nem váltak keresztényekké, de vallásos hiedelmeik a kezdetleges sámánizmusnál fejlettebb szinten álltak, a kereszténység elemeit ismerték. Adatok bizonyít ják, hogy más steppei népek­hez hasonlóan a kereszt kultuszát a magyarok is ismerték. Külön kérdést képeznek a magyarokról szóló bizánci tudósítások. Értékük felbe­csülhetetlen, de a magyarok életmódjára, viselkedésére vonatkozó megállapításaik iro­dalmi toposzok ismétlései. A nomádság, vadság, hitszegós a kereszténység fogalmával ellentétes szinonimák. Ezek a nem keresztény világhoz tartozást s kevésbé a társadalmi­gazdasági berendezkedés minőségét fejezik ki. A pannóniai kereszténység nyugati eredetű, a népvándorlás korától érvényesülő bizánci egyházi tevékenység a IX. század 60—80-as éveiben Cirill ós Metód működésé­vel érte el csúcspontját. Bizánc magyarokkal kialakított egyházi kapcsolatait erősítette az, hogy a vég­leges hazát szerző magyarok területe a bizánci térítések régi ismerőse volt. Bulcsu, az

Next

/
Oldalképek
Tartalom