Századok – 1973
Elméleti; módszertani kérdések - Bärg M. A.: A módszer problémája a mai polgári történetírásban 719/III
A MÓDSZER PROBLÉMÁJA A MAI POLGÁRI TÖRTÉNETÍRÁSBAN 721 szor e század húszas éveiben, a harmincas évek elején állt elő ugyanez a helyzet.1 0 Amíg azonban az első esetben az objektív-idealista és providenciális irányzatok válságáról volt szó, addig a második esetben már a XIX. századi klasszikus pozitivizmuson alapuló és a társadalmi evolúciót és ennek tényezőit tisztán naturalista módon vizsgáló történetírás válságát figyelhetjük meg. Azokban az években, amikor a német burzsoázia fő ideológiai célja „a pesszimizmus ós az apátia szellemének" legyőzése volt, a burzsoáziát híven szolgáló történetírás éppen a Nietzsche és Spengler11 eszméivel némileg megújított neokantianizmus metodológiáját választotta fegyverének. Napjainkban zajlik a polgári historizmus válságának harmadik szakasza, amely a neokantianizmus „örökségéből" való széles körben elterjedt kiábrándulásban és abban az egyre világosabb felismerésben nyilvánul meg, hogy szükség van a történetírás metodológiai orientációjának megváltoztatására, természetesen ugyanannak az idealizmusnak és eklekticizmusnak a keretein belül. És ebben áll az új „lázadás" magyarázata. Amint azt már említettük, az új módszer, az új történelmi látásmód keresése, ami annyira égetően szükségessé vált a mai polgári historizmusban, közvetlen kapcsolatban áll a marxista historizmus növekvő hatásával, amelynek igazságát a társadalmi fejlődés egész menete támasztja alá. De éppen ez a körülmény készteti a polgári történetírást mint egészet, mint a burzsoázia osztályideológiájának egyik formáját arra, hogy a marxizmussal ellenkező, szemben álló pozíciót foglaljon el. Nyilvánvaló, hogy ezáltal a tudománytól teljesen távol álló meggondolások és érdekek vezetik. Ahogy ezt helyesen jegyzi meg egy szociológus, H. Withy: „soha egyetlen tudomány sem függött annyira mélyen és tartósan politikai céloktól, mint a történettudomány".12 Ha azonban a polgári történetírásban a módszer kutatását is hasonló célok szabják meg, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy eredményei elkerülhetetlenül csakis új kiábránduláshoz vezethetnek. Annál kevésbé közömbös számunkra, hogy milyen irányba haladnak ezek az útkeresések, és milyen perspektívát nyitnak a konkrét történeti kutatások számára. Tehát a most következő elemzés kiindulópontja annak elismerése, hogy a polgári historizmus, amely nemrég még a neokantiánus metodológián alapult, a mély válság állapotában van. A megítélések minden tarkasága mellett, amivel a mai nyugat-európai és amerikai irodalomban találkozunk, észre kell vennünk legalábbis egy, szemmelláthatóan uralkodóvá váló gondolatot: a történettudomány hajdani „fényes elszigeteltsége", az ősi és szilárd tradícióira büszke, a körülötte levő társadalomtudományok összehasonlíthatatlanul ifjabb csemetéinek „módszer kereséseit" közömbösen szemlélő történettudománynak ez az állapota visszavonhatatlanul elmúlt. És Clio szolgái, akiket komolyan nyugtalanít tudományuk sorsa, kénytelenek jobban odafigyelni arra, hogy mi történik az „emberről szóló tudományok" rokonterületén, sőt gyakran messze túl határaikon.13 „A társadalomtudományok" legújabb történetének három mozzanata járult különösen hozzá a történetírás jelenlegi helyzetét kritizáló nézetek elterjedéséhez: egyrészt a lingvisztika sikerei, másrészt az úgynevezett kultúrantropológia fejlődése és végül a történeti-szociológiai kutatások megjelenése. Az „emberről szóló tudományok" 10 Lásd G. Antoni: Vom Historismus zur Soziologie. Übers, von W. Goetz. Stuttgart. 1953, 59; K. Heussi: Die Krisis des Historismus. Tübingen. 1932. 11 Lásd E. Troeltsch: Der Historismus und seine Probleme. Tübingen. 1922. 12 H. Withy: What is the Point of History? Journal of Contemporary History, Vol. 3, 1968, no. 2, p. 13. 13 Lásd például, a Journal of Contemporary History említett számát, amely teljes egészében a történelem metodológiájának problémáival foglalkozik, ugyanígy History and Sociology. Ed. by R. Hofstadter and L. Lipset. New York. 1968; vö. G. Zeller: Historie et sociologie.
