Századok – 1973

Elméleti; módszertani kérdések - Bärg M. A.: A módszer problémája a mai polgári történetírásban 719/III

ELMÉLETI, MÓDSZERTANI KÉRDÉSEK M. A. Barg: A módszer problémája a mai polgári történetírásban A történetírás nem csupán szemlélője a napjainkban folyó éles ideológiai harcnak, hanem a maga sajátos nyelvén és specifikus megismerő eszközeivel aktívan részt vesz a küzdelemben és annak érdekében, hogy „saját irányvonalat képviseljen és harcoljon az ellenséges erők és osztályok minden irányvonala ellen"1

, a marxista történetírásnak figyelemmel kell kísérnie a mai polgári historizmus ismeretelméleti alapjaiban végbemenő változásokat, azoknak a bennerejlő felettébb ellentmondásos tendenciáknak összeütközését, amelyek sajátosan tükrözik napjaink objektív történelmi folyamatának egész bonyolultságát.2 A történelmi megismerésnek az a területe áll előttünk, amely legalább három diszciplína: a történettudomány története, a történeti megismerés elmélete és a szociológia érintkezési pontján helyezkedik el. Ezt a területet, amely különösen aktuális a nyugati országok történetírásában való tudományos tájékozódás szempontjából, elméleti történetírásnak nevezhetnénk, azonban nem az elnevezés a lényeges. A fontos az, hogy éppen ez a terület nyit utat azoknak a kutatási problémák kiválasztása, felvetése, valamint a források előkészítésének szelekciója ós módszertana kapcsán első pillantásra kaotikusnak és ellentmondásosnak tűnő jelenségeknek a valóban tudományos magyarázatához és nem csupán megállapításához, tisztán külsődleges összegzéséhez, amelyek az említett országokban levő történetírást jellemzik. Az elméleti történetírás mint a kutatás speciális területe, csak egy feltétel mellett bizonyul megfelelőnek; ha az említett folyamatot irányító törvényszerűségek feltárását ismerjük el elsőrendű tudományos feladatának. A jelen cikk célja meglehetősen korlátozott: arra szorítkozik, hogy megkísérelje elemezni (a polgári történetírás keretében) a 60-as évek elején kibontakozó és napjainkban is folytatódó nemzetközi vitát a történelem és szociológia viszonyának problémájáról, valamint hogy megvizsgálja azokat a fontosabb ismeretelméleti tendenciákat, amelyek mind a történészek, mind a szociológusok hozzászólásaiban megfigyelhetők. Mielőtt azonban rátérnénk a bennünket érdeklő tendenciák tárgyalására, ha röviden is, de rá kell mutatnunk azokra a tényezőkre, amelyek a háború utáni polgári történetírás világosan megfigyelhető változásait előidézték. Mindenekelőtt szólni kell az új világtörténelmi tapasztalatokról, amelyek mellett egyetlen történész sem mehet el. A fasizmus pusztulása, a szocialista világrendszer kialakulása, megszilárdulása és a történelmi haladás döntő tényezőjévé válása, az Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országaiban kibontakozó felszabadító mozgalom, amely a gyarmati rendszer széteséséhez és számos független állam létrejöttéhez vezetett, a nyugat-európai országokban és az USA-1V. I. Lenin Összes művei, 18. köt. (Materializmus és empiriokriticizmus). Bp., Kossuth Kiadó. 1964. 364. 2 Ezeknek egy eredeti gyűjteménye található a The Varieties of History. Ed. by F. Stern N. Y. 1958 с. munkában.