Századok – 1973
Krónika - Nemzetközi kultúrtörténeti symposium Mariborban (1973. július 2–7.) (Ruzsás Lajos) 551/II
KRÓNIKA 551-lcezően — hiányzik a parasztháború. Nincs távlati programja ezeknek a mozgalmaknak. Vagy kétségbeesett védekezés nyilvánul meg bennük a súlyos kizsákmányolás ellen, vagy — ha távolabbra néznek — a már említett katonaparaszti rétegekhez csapódva, azok privilegizált helyzetét akarják elérni, a feudalizmus megdöntésére már nem törnek. Végezetül a további kutatások számára levonható tanulságul, Makkai László három gondolatot hangsúlyozott. Egyik, hogy a parasztmozgalmakat mindig az általános viszonyok összefüggéseiben kell vizsgálni, különösen fontosnak tartva itt a gazdasági fejlődés hosszútávú szakaszainak figyelembe vételét. Ugyanakkor — második tanulságként — mindig a maguk konkrétságában, sajátosságaikat feltárva kell az adott mozgalmakat megközelíteni. Harmadszor pedig a típusok szerinti vizsgálat az, ami jelentősen előreviheti kutatásainkat, a parasztmozgalmak lényegének feltárását, szerepének megértését. Buza János — Gyimesi Sándor NEMZETKÖZI KULTÚRTÖRTÉNETI SYMPOSION MARIBORBAN (1973. július 2 — 7.) Az elsőízben Mogersdorfban megrendezett, most ötödik alkalommal összehívott Nemzetközi kultúrtörténeti symposion célja az, hogy Ausztria, Jugoszlávia és Magyarország érintkező, szomszédos területeinek múltját vizsgálja, és ezzel az osztrák, a horvát, a szlovén és a magyar népet egymáshoz közelebb hozza, köztük a békét és a barátságot elősegítse. Az 1973. évi, Mariborban, Szlovéniában megrendezett symposion azt a feladatot tűzte maga elé, hogy áttekintse a parasztmozgalmakat Szlovéniában, Horvátországban, Burgenlandban, Stájerországban és Magyarország dunántúli részén. A symposion lehetőséget adott arra, hogy megállapítsuk, voltak-e ezen a területen is olyan parasztmozgalmak, illetve parasztfelkelések, amelyek a XIII. ós XIV. században Európa más részein lejátszódtak. Az előidéző okaikban, valamint kitűzött céljaikban áll-e fenn köztük valami hasonlóság, és mi volt a hatásuk a terület parasztságának további fejlődésére. Közép-Kelet-Európán belül a körülírt kisebb területen a XVI. század második felétől a parasztmozgalmak egész sorát figyelhetjük meg, — mutatott rá megnyitó előadásában Grafenauer Bogo (Ljubljana). A szlovén parasztság ezekben a mozgalmakban lépett fel először mint politikai erő. Karinthiában 1478-ban a parasztokat az késztette lázadásra, hogy súlyossá váltak az állami adók, nőtt a török veszély ós ugyanakkor azt látták, hogy védelmükre semmi intézkedést nem tettek. E lázadást 1515-ben egy újabb követte. Ha okait nézzük, azt látjuk, hogy ezt nem helyi ok, illetve okok, hanem az európai kontinens agrárválsága idézte elő, amelyből a földesurak úgy igyekeztek kimenekedni, hogy jobbágyaikra súlyos pénz járadékokat róttak ki. E parasztlázadás tehát ugyanabból az okból keletkezett, mint Nyugat-Európában: előidézője az általános gazdasági válság volt, amely a földesurakat sújtotta. A parasztmozgalmak ezután következő hullámát már "más okokra tudjuk visszavezetni, emelte ki Adamcek Josip (Zágráb) „Parasztfelkelések és parasztmozgalmak Horvátországban a XV. és XVI. században" c. előadásában. A mezőgazdasági árak emelkedését látva a földesurak a XVI. század második felében pónzjáradék helyett jobbágyaiktól terményjáradékot kezdtek követelni, és bekapcsolódtak az árukereskedelembe. A lázadást kiváltó okok közül a legfontosabb szerepet a rekommutáció játszotta,
