Századok – 1973

Krónika - Nemzetközi tudományos ülésszak a XVI–XVII. századi közép-kelet-európai parasztmozgalmak történetéről (Búza János–Gyimesi Sándor) 527/II

544 KRÓNIKA fel fejüket, főként ott, ahol 1524/25 idején nyugalom uralkodott, illetve ott, ahol az árutermelő nagybirtok súlya megnövekedett. Andrzej Wyczanski (Lengyelország) a XVI. századi lengyelországi pusztabérlet kérdését vizsgálta. Pusztatelkek Lengyelországban is léteztek, ezek azonban nem jelentettek műveletlen területeket, hanem rövidlejáratú parasztbérleteket, amelyek igen jövedelmezőknek bizonyultak, s ezen túlmenően a parasztság differenciálódásához is hozzájárultak. Az allodiális gazdálkodás kiépülésével párhuzamosan megindult a harc a pusztatelkek birtoklásáért, e küzdelem a földesurak győzelmével végződött, s Így a parasztság fokozatosan kiszorult a pusztatelkek használatából. Stefan $tefanescu (Románia) a XV—XVI. századi havasalföldi parasztság társadalmi és jogi helyzetével foglalkozott. Bemutatta a szolgáltatások növekedésének és a költözés korlátozásának magyarországihoz hasonló tendenciáit a XV. században. Utalt 1514 visszhangjára, majd rámutatott, hogy a XVI. század második felében a havasalföldi jobbágyság helyzete az erdélyihez vált hasonlóvá, a századforduló idején pedig Vitéz Mihály törvényesítette a röghözkötést. Richard Marsina (Csehszlovákia) ,,A második jobbágyság kérdéséhez" című referátumában hangsúlyozta, hogy a terminus teehnicus egységessége ellenére területenként eltérő fejlődési sajátosságokat figyelhetünk meg. Megítélése szerint azonban a műszó másodlagos, az egyes területek gazdasági-társadalmi fejlődésének tisztázása a fontos. Kiemelte az általános gazdasági trendre irányuló kutatások fontosságát. Alfred Hoffmann (Ausztria) a felsőausztriai parasztmozgalmak történetével és tipológiájával foglalkozó előadásában a XVI. század elejétől a jobbágyviszonyok megszűnéséig tekintette át a jelzett terület parasztságának küzdelmét. Sorra vette azokat az okokat — földesúri túlkapások, vallási sérelmek, állami adóterhek fokozódása, pénzromlás stb. — amelyek adott időszakban kiváltképpen motiválták a paraszti ellenállást. Az ausztriai parasztság iparosodása — véleménye szerint — polgári jelleget adott a parasztmegmozdulásoknak. Gerhard Heitz (Német Demokratikus Köztársaság) a XVII. század második felének paraszti osztályharcát állította előadása középpontjába, példáinak túlnyomó többségét Brandenburg területéről merítette. A földesúri szabályozások sokféleségét, s ennek megfelelően a paraszti ellenállás változatosságát hangsúlyozta, s egyben felhívta a figyelmet a konkrét területi vizsgálatok fontosságára. Jozef KoSi (Csehszlovákia) referátuma a cseh területek dolgozó tömegeinek osztályharcával foglalkozott a harmincéves háború idején. Az 1618 — 1620-as cseh felkelés alatt a rendek érzéketlenek maradtak a népi követelésekkel szemben, s így a felkelés nem alakulhatott át nemzeti felszabadítási harccá. A néptömegek spontán harca, zsoldosokkal szembeni védelmi tevékenysége lett jellemző a fehérhegyi vereség után, egyes területeken a kizsákmányolás súlyosbodása is serkentőleg hatott a népi ellenállásra. Behatóan foglalkozott a kelet-morvaországi „vlach" felkeléssel, végezetül arra utalt, hogy a szomszéd népek antifeudális megmozdulásai is visszhangra találtak a cseh területeken. Igor Karaman (Jugoszlávia) a XVI—XVII. századi észak-horvátországi parasztmegmozdulások gazdasági és szociális jelentőségét taglalta. Az 1573. évi — Gubec Máté nevével fémjelzett — felkelésről beszélve rámutatott, hogy annak központja gazdag bortermő vidék volt, s a felkelést a kialakuló földesúri borkereskedelem is motiválta. A XVII. század első felében helyenként a határőri szolgálat jelentett menekülési lehetőséget a feudális terhek elől, a katonai helyzet javulásával azonban a nagybirtokosok újra hozzákezdtek allodiumaik kiépítéséhez, a terhek fokozásához, ami a paraszti ellenállás erősödését vonta maga után. Az elhangzott referátumokat követően Marian Malowist (Lengyelország) kért szót, s hozzászólásában a parasztfelkelések kapcsán spanyol és svéd analógiákra utalt, és az