Századok – 1973

Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: A Volksbund utolsó éve és a magyar nemzetiségpolitika (1944. március 19.–1945. április 4.) 25/I

46 TILKOVSZKY LORANT alapján a magyar nép hajtja végre ezt a feladatot, akár egy Gauleiter (Bäsch !) kapna megbízást az élettér életrendezésére." Kijelentése szerint ugyanis „ha a magyar nép vezetése alatt a Kárpát-Duna élettér nem alakít­ható ki és nem építhető meg a magyar nép életképtelensége miatt, úgy egy másik népnek kell ugyanilyen elvek alapján az államszervezést és nemzetépí­tést megcsinálni".51 A kérdést tehát Szálasi úgy vetette fel, hogy a német nemzetiszocializ­mus, vagy annak magyar válfaja, a hungarizmus által megszervezetten fog-e ez a térség betagozódni a nemzetiszocialista Európa-közösségbe. Ezt egy Né­metországba összehívandó kongresszuson kívánta hivatalos kötelezettség nél­küli eszmecsere útján tisztázni, amelyen valamennyi európai nemzetiszocia­lista párt megbízottai részt vennének, tekintet nélkül arra, hogy hatalmon vannak-e vagy sem. Veesenmayer kitért e javaslat elől, rámutatva, hogy a háborút kell először megnyerni; Szálasi azonban azzal érvelt, hogy „egészen másképpen lehetne az erőtényezőket beállítani és hatékonnyá tenni, ha min­denki félreérthetetlenül tudná, hogy mi az, amit vére és áldozata árán tény­leg el is fog érni az új Európában".5 2 Míg Szálasit mindenekelőtt a „Nemzetiszocialista Európaközösség" gon­dolata foglalkoztatta, amelyen belül saját, hungarizmusnak nevezett nemzeti­szocialista mozgalma számára igyekezett megkapni Hitlertől a Duna-medence népei népközösségi megszervezésének mandátumát, — a budapesti német követséget pillanatnyilag sokkal jobban érdekelte a Nyilaskeresztes Pártnak a Volksbundhoz való viszonya, amely nem mutatkozott kielégítőnek. A párt „külügyeinek" vezetője, báró Kemény Gábor, május 31-én, majd június 2-án és 9-én hosszas megbeszéléseket folytatott e kérdésről Dr. Kurt Hallerrel,53 aki a németbirodalmi tényezőknek Szálasiékkal való „bajtársias együttműkö­dése" feltételéül azt szabta, hogy hasonló valósuljon meg a volksbundisták 1 és a nyilasok között. Kemény szerint vidéken példásnak mondható együttmű­ködés van szervezeteik között; csak Bäsch túlzó követelései okoznak zavart, ő ugyanis mereven ragaszkodik azon elvi álláspontjához, hogy népinémetek nemzetiszocialista szervezésére kizárólag a Volksbund jogosult, a Nyilaskeresz­tes Párt tehát mondjon le német származású tagjairól. Szálasi erre ugyan­csak elvi okokból — nem hajlandó; június 2-i tájékoztató értekezletén is leszögezte, hogy a párt szervezeti szabályzata értelmében „a magyar nemzet életterében élő összes népcsoportok tagjai beléphetnek a pártba, ha nem zsi­dók".54 Mennyi a Nyilaskeresztes Párt németszármazású tagjainak száma? Kemény szerint „pár ezerre tehető". Német részről azonban nem voltak haj­landók lemondani róluk, mint elhanyagolható mennyiségről; ellenkezőleg, Haller a nyilasoktól várta el, hogy ne csináljanak ebből presztízskérdést. Mint Keménynek e tárgyalásokról készített feljegyzései rögzítik, Haller szerint „be kell látnunk nekünk is, hogy a német nép hozta a legtöbb véráldozatot Euró­páért, így legtöbb joga van a saját véreihez ragaszkodni, ő azt kéri, hogy ebben a kényes kérdésben próbáljunk még nagyobb lelkűen gondolkozni, nem 61 Hungarista Napló III. к. 121. 1. — Szálasi 1944. máj. 24-i beszélgetése Hallerrel. 52 Hungarista Napló III. к. 43 — 44. 1. — Szálasi 1944. máj. 13-i beszélgetése Veesenmayer követtel. 63 Hungarista Napló III. к. 77—79., IV. к. 8-10., 81. 1. 54 OL Filmtár 16718. doboz. — A pártvezetőhöz intézett kérdések, és az adott válaszok, az 1944. jún. 2-i tájékoztató értekezleten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom