Századok – 1973

Krónika - Nemzetközi tudományos ülésszak a XVI–XVII. századi közép-kelet-európai parasztmozgalmak történetéről (Búza János–Gyimesi Sándor) 527/II

KRÓNIKA 529 volt a legnagyobb a felháborodás a török elleni küzdelem elhanyagolása miatt, a harci cselekmények irányának megválasztása is e területről kecsegtetett a legtöbb lehetőséggel. A Délvidéken lehetett lesújtani a bárói párt gyülekező főerőire, de Erdély ós a köznemesi párt bázisai egyaránt elérhetők voltak innen. Mind a hadszíntér kiválasztása, mind a fősereg akcióinak szervezése, eredményei Dózsa hadvezéri nagyságát bizonyítják. A sikeres várostromok, az úri csapatok vereségei növelték a parasztság harci kedvét, szélesítették tömegbázisát, Csanád várának eleste megnyitotta az utat a Maros völgyébe, Bihar, Békés, Zaránd, Arad, Csanád és Temes megyék 1514 júniusára a parasztfelkelés területeivé váltak. A fősereg útjának bemutatása után Székely György a kisebb paraszti hadoszlopok harci cselekményeit tekintette át. Helyi jelentőségű akciókról a Dunántúlról is vannak adatok, magasabbra csapott azonban az elégedetlenség lángja az észak-magyarországi (szlovákiai) területeken. S noha a bányavidékeken is feszültté vált a légkör, a bányászok megmozdulásait el tudták különíteni a paraszti ellenállástól. Átmeneti eredményeket értek el egyes bortermelő mezővárosok környékén, paraszti kézre került Sárospatak és , Eger városa, a vár bevétele azonban már nem sikerült. Parasztcsapatok működtek az ország keleti részén, Bereg, Máramaros, Ugocsa és Szatmár vármegyékben, ahol a frontvonalak tarkább képet mutattak. E megyékben jelentős volt a deklasszálódó kisbirtokos nemesség száma, akik közül sokan meneteltek együtt a felkelt parasztokkal. Ostromzár alá került Nagyvárad, s fegyveres parasztok jelentek meg számos erdélyi megyében is. i A parasztháború serkentőleg hatott a városi osztályellentétek polarizálására; jelentősebb városaink patríciusai a feudális hadsereget támogatták, egyszersmind fenntartották a I falakon belül az osztályrendet, a plebejus elemek csupán néhány kisebb városban értek el átmeneti eredményeket. Miközben a parasztság derékhada Temesvárt vette ostrom alá, s ezzel csúcspontra jutott el a fegyveres osztályharc, kiütköztek a parasztháború hanyatlásának jelei. Dózsa főereje sem rendelkezett elegendő tűzerővel, az ostrom elhúzódott, lehetetlenné vált a kisebb paraszthadak segítése, amelyeknek egy része június második felében, július elején felmorzsolódott az úri seregekkel vívott egyenlőtlen küzdelemben. Gyorsítólag hatott a tragikus kifejletre a földesúri pártok átmeneti kiegyezése, s az államhatalom katonai támogatása is egyre hatékonyabbá vált. Egyfelől a vereséget szenvedett parasztcsapatok elfogottjainak kínhalála, mint a pszichikai elrettentés eszköze, másfelől a helyenként megtévesztő úri politika — Szapolyai megosztó taktikai lépései — is gyengítették a paraszti ellenállást. Temesvár térsége lett a döntő összecsapás színhelye, itt fejlődtek fel Szapolyai hadai, túlerejük megpecsételte a parasztsereg sorsát, amelynek sorait árulás is gyengítette. Dózsa menekülésre nem gondolva küzdött, és sebesülten esett fogságba. Serege szétszóródott, egy része kivágta magát a gyűrűből, az elfogottakra azonban szörnyű bosszú várt. Dózsát tüzes trónra ültették, fejére izzó koronát tettek, s az elfogott katonák néhányát kényszerítették, hogy „fogukkal tépjék-marják a még élő Dózsa húsát", a borzalmas tortúra végeztével lefejezték a parasztvezért, testét felnégyelték. Valamennyi forrás arról tanúskodik, hogy a „parasztkirály" jajszó nélkül viselte el a kínzásokat. Dózsa kínhalálát hívei, s a velük együttérzők vértanúságnak tekintették, emléko áttételesen élt tovább a Demeter kultuszban, lefejezése ugyanis Szent Demeter napján történt, Szegeden és Cegléden, ahol Demeter templom volt, s ahol életében is sokan tisztelték, erősebben élt e hagyomány. A fősereg vereségével nem lobbant el azonnal a parasztháború lángja, az alvezér és ideológus Mészáros Lőrinc összegyűjtötte a szétszóródott parasztcsapatok egy részét. Kolozsvár, Erdély egyik legjelentősebb városa, plebejusai összefogtak a parasztokkal, akik e városban találtak még rövid időre támaszt. Védelmük azonban nem dacolhatott