Századok – 1973
Folyóiratszemle - Hara A.: A japán gazdaság a második világháború alatt 515/II
FOLYÓIRATSZEMLE 515 tűk a belső reformokat a külső területszerzésnek kell megelőznie; ebben a japán fasiszta mozgalom valamennyi árnyalata egyetértett. Az expanzió ideológiai alátámasztására egyrészt az a tétel szolgált, hogy egy független ország politikai egységét csak egy nagy autarkiás gazdasági egység biztosíthatja, s ez Japán esetében Mongóliát és Mandzsúriát is magában foglalja, másrészt pedig az a tétel, hogy az „utolsó világháború" megsemmisítené a nyugati civilizáció zászlóvivőjét, az Egyesült Államokat, — lehetővé tenné az egyetlen eredeti ós tiszta kultúra, a japán kultúra elterjesztését, mely egyedül képes a világ valamennyi kultúrájának szintetizálására. Ugyancsak közös vonása volt az egymással rivalizáló fasiszta áramlatoknak, hogy a nemzet iránti irracionális szemvedély felkeltését a császár személyének exaltálása révén, az új, diktatórikus államrend bevezetését a császár és a nép „egyesülése" által vélték elérhetőnek. Az 1936. február 26-i államcsínykísérletet szervező fiatal tiszteket azonban a császár lázadóknak minősítette. A szerző megállapítja, hogy a japán fasiszta mozgalmak belső harcainak következménye a hadsereg felső vezetésének egyre fokozódó politikai befolyása lett, bár a diktatúra bevezetését abban az értelemben nem sikerült elérni, hogy a Meiji alkotmányban rögzített plurális politikai rendszer fennmaradt. Ennek felszámolására nem is volt szükség, mert a politikai pártok nem álltak szemben a fasiszta ideológiával. Szervezeteik viszont nem voltak, így a tömegmozgalmat felülről szervező és irányító állami vezetés a „kulturális mozgosítás" jelszavával, fasiszta társadalmi, kulturális szervezetek sorát hozta létre. Ez a felülről irányított mozgalom 1938 márciusa — a kommunisták tömeges letartóztatása — után ért el nagy sikereket. Ennek ellenére a politikai vezetés, a háború irányítása egységét nem sikerült megvalósítani. (Revue d'histoire de la deuximème guerre mondiale, 1972. áprilisi szám. 1 —16. I.) В. Zs. А. Нага : A japán gazdaság a második világháború alatt Tanulmánya bevezető részében a szerző 1937 júliusáig, a japán—kínai konfliktus kirobbanásáig, a hadigazdaság bevezetéséig kíséri figyelemmel a japán gazdasági élet feljődését. Erre az időszakra átalakult az ipar szerkezete, a nehézipar vette át a vezető szerepet. 1934-re a japán gazdaság csaknem elérte a teljes foglakoztatottság állapotát. A mandzsúriai agresszió után egyre nőtt az állami beavatkozás a gazdasági élet területére, s olyan nagymérvűvé vált a hadsereg befolyása, hogy nem lehetett a katonai kiadásokat csökkenteni. Ezt a folyamatot gyorsította meg a japán — kínai háború kitörése. Az 1937 — 38 folyamán hozott törvényekkel az egész külkereskedelem állami ellenőrzés alá került, s miután Japán teljes egészében a külfölddel folytatott kereskedelemre volt rászorulva, ez egész termelését érintette. Az ipart három csoportra osztották, s csak az első csoport — a hadicélokat szolgáló vállalatok — fejlesztését helyezték kilátásba. Törvény született a „nemzeti mozgósítás"-ról, mely igen széles igazgatási jogkört biztosított a kormánynak a munkaerő, nyersanyagbázisok, vállalatok ós a sajtó felett. A szerző ezután rátér a japán gazdaság bemutatására az USA elleni háború időszakában, elöljáróban leszögezve, hogy Japán nem volt gazdaságilag felkészülve hosszú ideig tartó háborúra. A gazdasági élet ellenőrzése kezdetben a tulajdonosok vezette bizottságok kezén volt, majd a kormányzattal való összeütközések folytán az állam
