Századok – 1973
Folyóiratszemle - Demandt Alexander: Az újkori Nagy Sándor-kép politikai aspektusai 497/II
FOLYÓIRATSZEMLE 499 Ezen a téren H. E. Stier ment a legtovább (Grundlagen und Sinn der griechischen Geschichte, 1945), aki a történészt már nem a történelem objektív ábrázolójának tekinti, hanem médiumnak, akin keresztül maga a történelem jelenik meg. Ebben a környezetben hatástalan maradt Beloch Nagy Sándor-kritikája. Fel-felbukkan az a gondolat, hogy a kis, gyenge népek elnyomása nemcsak az elnyomók, hanem az elnyomott népek érdekét is szolgálja: E. Meyer pl. politikai és kulturális szempontból egyaránt hasznosnak tartja az expanziót. Hitler is hivatkozott Nagy Sándorra a Mein Kampf-ban, szerinte a makedónokhoz hasonlóan a németeknek is joguk van elfoglalni szorgalmas parasztnépük számára a kihasználatlan keleti területeket. A Harmadik Birodalom zseni-kultuszának megfelelt Nagy Sándor dicsőítése, nemzetekfelettisége, nemzeti kultúrákat egybeolvasztó politikája azonban ütközött Hitler Németországának határtalan nacionalizmusával. Nagy Sándor „kozmopolitizmusát" annak a hirdetésével próbálták ellensúlyozni, hogy végül is két egy fajba — az uralkodó indogermán fajba — tartozó nép: a makedónok és a perzsák összebékítésére került sor Nagy Sándor idején. Ugyanakkor hangsúlyozták (Wücken, Ehrenberg), hogy Nagy Sándor ebből az összebékítésből, összeolvasztásból kizárta a nem árja népeket. Általában elsősorban Nagy Sándor egyéniségét, „Führer tulajdonságait" emelték ki, és nem az emberiség kultúrájának továbbfejlesztésében játszott szerepót, hanem az árja népek érdekében kifejtett tevékenységét tekintették fontosabbnak (Pl. Kornemann). A nemzetiszocialista ideológia hatása érezhető Nagy Sándor birodalma bukásának magyarázatában is. Berve és Kornemann szerint például az volt a hanyatlás oka, hogy Nagy Sándor utódai feladták az új uralkodó faj kialakításának tervét. A Nagy Sándor-ábrázolással Hitler politikáját igazolni kívánók mellett voltak olyan történészek is, akik Nagy Sándorral foglalkozva Hitler kritikájával léptek fel. így pl. F. Oertel Hitlerhez hasonló politikai kalandornak tartotta Nagy Sándort, aki semmilyen eszköztől nem riadt vissza az egyeduralomért folytatott harcban. Ehrenberg szerint a német hőskultusz az intellektuális és morális értékszint hihetetlen leszállítását jelenti. Hitlerrel összehasonlítva Nagy Sándort Ehrenberg azonban az Oertel-étől eltérő eredményre jut. Hitler szerinte pontosan az ellenkezője Nagy Sándornak: amíg Oertel Hitlert kritizálta Nagy Sándor személyében, Ehrenberg célja az volt, hogy megóvja Nagy Sándort a Hitler által rávetett árnyéktól. Az 1945 utáni Nagy Sándor-ábrázolásokban a kortörténetre való aktualizálás eltűnését, a tudományos igény növekedését emeli ki a szerző. (Fritz Schachrmeyr, Gerold Walser, Franz Hampl munkáit említi.) Befejezésül módszertani szempontból összegezi az elmondottakat és újra hangsúlyozza, hogy a különböző történetírói irányzatok közötti eltérés nem az egyes tények elfogadásában, hanem a közösen feltárt tények értékelésében van. Az eltérő értékelések gyökerei az eltérő politikai és kulturális ideálokban, értékekben, tapasztalatokban rejlenek. Nagy Sándor Perzsia-ellenes hadjáratának védekező vagy támadó háborúként való értékelése szerinte nem empirikus kutatási feladat, hanem a történész szemléletéből fakad. Az értékelés elsősorban nem Nagy Sándor szempontjából érdekes, hanem annak a későbbi olvasónak fontos, aki esetleg ugyanúgy cselekszik, mint annakidején Nagy Sándor és ennek tudatában van. Általános erkölcsi vonatkozásoknál ez egyszerű, sokkal komplikáltabb az az eset, amikor csak kétoldalú azonosításról van szó, és az összehasonlítás alapjául valamilyen politikai szempont szolgál. így lesznek a makedónok az ókor poroszai, vagy Parmenion Nagy Sándor Moltkeja. Az ilyen azonosítások célja az, hogy a történelem által keltett érzelmi töltést korabeli helyzetekre vigyék át, akár többszörös áttétellel is. így például a Nagy Sándor iránt hadvezéri érdemeivel keltett rokonszenvet átplántálják telepítési politikájára, ós evvel próbálják igazolni a korabeli hasonló törekvéseket. Az azonosítások persze többféleképpen értelmezhetők: felfoghatók egy-egy modern
