Századok – 1973

Történeti irodalom - Ila Bálint–Kovacsics József: Veszprém megye helytörténeti lexikona (Ism. Hangay Zoltán) 491/II

484 TÖRTÉNETI IRODALOM 491 gyors, mindent néhány hét alatt átszervezni akaró, gyakran türelmetlen vezetési stílusa bizony „elijesztette" a Monarchia kultúrbürokráciájában felnőtt, a közigazgatásbeliek egymás iránti cirkalmazott udvariasságát magukba szítt vezető kultúrhivatalnokokat. A történész természetesen ismeri a körülményeket, tudja, hogy a forradalom felgyorsult menetében nem volt idejük az újdonsült (korábban még kis beosztottként dolgozó) vezetőknek igazgatási gyakorlatot szerezni, kiegyensúlyozott munkastílust kialakítani. De ugyanakkor a régi hivatalnok réteg forradalom alatti viselkedésének értékelésekor messzemenően figyelembe kell vennie e „gyermekbetegségeket", melyek kétségtelenül hozzájárultak az együttműködésre hajlandók körének szűkítéséhez, s ahhoz, hogy a konzervatív neveltetésű, ilyen felfogásban felnőtt értelmiségiek ne értsék a forradalom elveinek az egész hazai kultúrát ós tudományt az általuk is bírált dualizmuskori koncepciótlanságból kimozdító és akár polgári szemmel is előrehajtó erejét. De folytathatnánk a kérdések sorát, melyek a jó szemmel válogatott dokumentumok olvasása nyomán kívánkoznak a kor iránt érdeklődő jegyzetei közé. Filológiai ós bizonyos iratválogatási kérdésekre kitérni nem kívánunk, mivel a szerző lényegében filológiai apparátus nélkül adta közre az iratokat, amit őszintén sajnálunk. GLATZ FERENC ILA BÁLINT -KOVACSICS JÓZSEF: VESZPRÉM MEGYE HELYTÖRTÉNETI LEXIKONA (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1964. 438 1.) A történettudomány további előrelépésének egyik fontos feltótele a jól szintetizálható gazdag és színvonalas helytörténeti irodalom. Ha csak futólag tekintünk végig az elmúlt másfél évtized bibliográfiáin, akkor hajlamosak lehetünk az elégedettségre, mert úgy tűnik, hogy a helytörténeti irodalom reneszánszát éli. Kétségtelen, hogy nagyon sok értékes átfogó jellegű, vagy egy-egy évfordulóhoz kapcsolódó rész-feldolgozás látott napvilágot. A helytörténeti publikációk jórésze azonban inkább csak adalék jellegű, rendszerbe illesztésük további, kiegészítő kutatást igényel, tehát nem segít eléggé az egy-egy történeti kérdésben általánosításra törekvő kutatónak. Ez a probléma nem újkeletű, egyidős magával a helytörténetírással, és megújuló történettudományunk már a kezdetben számot vetett vele, hisz előtte állt a polgári korszak sok esetben hasonló, de holtvágányra futott, zsákutcába torkolló, kuriózumszerű helytörténeti irodalma. Figyelembe vehetett viszont olyan megelőző kísérleteket is, amelyek átfogó vállalkozásnak indultak, egységet akartak vinni a helytörténetírásba forrásfeldolgozásukkal, áttekinthetően csoportosított anyagukkal. Az ilyen nagy vállalkozásokat azonban sajnos mindig fenyegeti a csonkán maradás veszélye. A korábbi megyei monográfia-sorozatok egytől-egyig erre a sorsra jutottak. Ez azért juthat az eszünkbe, mert az új sorozatnak ez az első kötete, Veszprém megye helytörténeti lexikona, idestova éppen tíz esztendeje került a nyomdába. Noha a vállalkozás egyes darabjai párhuzamosan készülhetnek is, — tudomásunk szerint — a Dunántúlon készülnek is (jelenleg Zalát már csak tető alá kell hozni, előrehaladottak helybeli kutatók bevonásával a Vas és a Fejér megyei munkálatok is), ez a tény a vállalkozás sorsa iránt aggodalmat ébreszthet. Pedig nagy munkáról van szó, Magyarország helytörténeti lexikonáról akkor, amikor Fényes Elek alapvető munkája már százhúsz éves. Égetően szükséges tehát az új áttekintés.