Századok – 1973
Történeti irodalom - Ezekiel M.–Fox K. A.: Korreláció és regresszió-analízis. (Ism. Tímár Lajos) 483/II
484 TÖRTÉNETI IRODALOM 483 M. EZEKIEL —К. A. FOX: KORRELÁCIÓ ÉS REGRESSZIÓ-ANALÍZIS. LINEÁRIS ÉS NEM-LINEÁRIS MÓDSZEREK (Budapest, Közgazdasági Jogi Könyvkiadó. 1970. 548 1.) A fenti címen a Közgazdasági Jogi Könyvkiadó olyan munkát jelentetett meg, amelynek ugyan a címe közvetlen nem utal rá, de tartalma alapján azt mondhatjuk, hogy a közgazdászok mellett a történészek kézikönyvévé válik az elkövetkező években. A két amerikai szerző által írt könyv a maga nemében klasszikusnak számító munka. Első kiadása 1930-ban jelent meg M. Ezekiel: A korreláció analízis módszerei címen. Végül 1959-ben jelent meg először a könyvmai anyagának „váza", 1959 — 66 között ötször adták ki, és közben fokozatosan bővült a könyv a legújabb eredményekkel. A Kiadó jegyzetében a könyvet közgazdászoknak, demográfusoknak és szociológusoknak ajánlja. Ezek azok a tudományágak, ahol a matematikai-statisztikai analízis alkalmazása leginkább elterjedt. A történettudományban az utóbbi években kezd terjedni a matematikai-statisztikai módszerek alkalmazása. Mint Berend T. Iván írja az V. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszus ós tanulságai (Századok, 1971./2) c. cikkében: „. . . a kvantifikációs módszerek ós a computer alkalmazása az elmúlt öt évben jelentősen előrehaladt. A kutatások a történettudomány és a segédtudományok valamennyi területére kiterjedtek, legsikeresebbnek a gazdaság- és társadalomtörténetben mutatkoznak." Berend T. Iván utal az alkalmazás problémáira is. „Az alkalmazott matematikai módszerek értelmezhetősége gyakran bizonytalan, vagy kétséges." Ezekiel és Fox könyve a fenti problémák megoldásához komoly segítséget nyújthat elsősorban a széleskörű matematikai ismeretek nyújtásával. Emellett a szerzők, bár röviden, de utalnak módszertani kérdésekre is. „A társadalomtudományban a statisztikai analízis módszereit ott lehet alkalmazni, ahol az összefüggés számszerű megállapítása nem nyerhető közvetlenül az eredeti, vagy »nyers« számokból." Az alkalmazás problémáira vonatkozóan idézik a szerzők Huxley: „A társadalom tudománya" című munkáját. „A kauzális összefüggés a társadalomtudományban soha sem egyszerű és egyrétegű, mint a fizikában vagy biológiában, hanem mindig többrétegű és bonyolult. . . Itt a többrétegű kauzalitás nem egyszerűsíthető. . . Valahogy ki kell bogozni az egyes okokat a sokszoros együttesből, amelynek elválaszthatatlan részét képezik." Huxley gondolatmenetéhez hozzá kell még tennünk azt, hogy a történettudomány esetében a döntő kérdés az egyes okok, összefüggések „kibogozása" után az egyes összefüggéseknek a visszahelyezése az egymást kölcsönösen feltételező gazdasági és társadalmi hatótényezők sokszoros többrétegű együttesébe. A fenti problémák megoldására elsősorban a parciális korrelációs számítás módszere nyújt „modellszerű" megközelítést. A könyv nagy érdeme, hogy az egyszerű szemléletes stílus, a tárgyalás fokozatosságalehetővé teszik a kevesebb matematikai ismerettel rendelkezők számára is, hogy eljussanak a legbonyolultabb problémák megértéséig. Részletesen kifejtik a különböző alternatív módszerek előnyeit, hátrányait és hibalehetőségeit. Alapvető módszertani erénynek tarthatjuk azt, hogy a szerzők óvnak a „kvantifikáció misztifikálásától". Mint írják: „A statisztikai elemzés módot ad a szereplő elemek mérésére és annak megvizsgálására, hogy ezek hogyan függenek össze, de önmagában nem magyarázza meg a jelenségeket. Az a törekvés, hogy a hipotézist matematikai modell formájában írja le és, hogy a változókat határozottan összefüggő specifikus számszerű alakban adja meg, arra kényszeríti a kutatót, hogy világosabban és határozottabban formálja meg a problémára vonatkozó gondolatait. A statisztikai elemzés nem pótolja a
