Századok – 1973

Történeti irodalom - Kovacsics József lásd Ila Bálint - Krieger Leonard lásd Higham John - Krischan Alexander: Die „Temesvárer Zeitung” als Banater Geschichtsquelle (1852–1948) Ism. V. Windisch Éva) 480/II

TÖRTÉNETI IRODALOM 481 tóriumokra, sajtóbibliográfiákra. E bibliográfiák létrejötte könnyíti meg azután az egyes hírlapok történetének monografikus feldolgozását — ami végül a hasábjaikon feltáruló adatok forráskritikai értékelését is lehetővé teszi. Az előttünk fekvő kis kötet láthatóan ennek a kettős igénynek jegyében kísérli meg a bánsági németség legjelentősebb hírlapja, a Temesvarer Zeitung közel egy évszázados történetének feldolgozását. A munka jelentőségét elsősorban az adja meg, hogy a bemutatásra kerülő hirlap nemcsak a Bánság, de talán egész Délkelet-Európa legjelentősebb sajátosan német (tehát nem egyszerűen német nyelvű) orgánuma. Rangját legjobban azoknak a névsora érzékelteti, akik 1932-ben, 80 éves fennállása alkalmából üdvözlő soraikkal felkeresték, és akik között nemcsak a román királynét ós a várossal kapcsolatban levő különböző román politikusokat találjuk meg, hanem a német irodalom olyan alakjait is, mint Thomas Mann vagy Franz Werfel, vagy olyan német politikusokat, mint a Reichstag akkori szociáldemokrata elnöke, Löbe (igaz, hogy Mackensen tábornagynak és a nácizmus hatalomra juttatásában szerencsétlen szerepet játszott von Seeckt vezérezredesnek — majd a Hosszú Kések Éjszakája egyik főáldozatának — társaságában). De hogy a lap profilját mégis inkább a Mann, Werfel és Löbe által méltányolt vonások határozták meg, azt legjobban az a körülmény mutatja, hogy a lap a német és román kormány között 1940 őszén létrejövő megállapodásnak (amely megállapodás a romániai németséget a náciknak szolgáltatta ki) pillanatában megszűnik. 1944. szeptember 27-én jelenik meg újra a Temesvarer Zeitung, egy hónappal Románia felszabadulása után, ekkor már az ország egyetlen német nyelvű lapjaként. Megfelelően Temesvár nem annyira német, mint elsődlegesen osztrák jellegének, a Temesvarer Zeitung fennállása túlnyomó részében határozott liberális irányt követett. Nem így indult ugyan. 1850-ben a koronatartománnyá szervezett Szerb Vajdaság és Temesi Bánság hivatalos sajtóorgánumaként alapítják meg; szerkesztője is a tartományi kormányszék egy fogalmazója lesz. 1861-ben veszti el a lap hivatalos jellegét, s válik magánvállalkozássá: egy volt helytartósági hivatalnok, a temesvári színház soproni származású egykori igazgatójának fia, Karl Hirschfeld kap lapengedélyt. A lap végül Adolf Sternberg, Barát Ármin, majd Lovas Antal szerkesztősége alatt a Délvidék legjelentősebb német nyelvű lapjává válik, elnyelve vagy fúzióra kényszerítve minden konkurrensét. A német kultúrában gyökerező Temesvarer Zeitungnak a magyar kormánypolitikát is meggyőződéssel támogató liberalizmusa jórészt zsidó szerkesztők tevékenységének eredménye. Ez a többszörös és feloldhatatlannak látszó ellentmondás azonban jól megmagyarázható egyrészt Temesvár osztrák-bécsi típusú polgárosodottságából (amely épp úgy rokon Pozsonyéval, mint ahogy a Temesvarer Zeitung története is sok rokonvonást mutat a Pressburger Zeitung történetével), — másrészt abból a különbségből, amely ezt a polgárosodást a délvidéki német kisvárosi és falusi polgárosodástól elválasztja. Ez az utóbbi folyamat a németség nemzetiségi helyzetének kiélezéséhez, s a század elején majd az Ungarländische Deutsche Volkspartei létrejöttéhez vezet; e párttal a magyar állameszmét németül képviselő Temesvarer Zeitung állandó heves polémiákban áll. A nagyon vázlatos, elsősorban a szerkesztők személyiségének és politikai állásfoglalásának bemutatására koncentráló bevezetésből is világos: a lap jellegzetes tükre annak az asszimilációs folyamatnak, mely a nyelvében és kultúrájában még német, de gazdasági és politikai kapcsolatai révén már a magyarsághoz közel került bánsági városi polgári-értelmiségi (részben zsidó) rétegeket végül is valószínűleg nyelvileg is épp úgy teljesen asszimilálta volna, mint az Budapesten, Győrben — részben Pozsonyban is — ekkorra már végbe is ment. 1919-ben a terület állami hovatartozásának megváltozása új helyzetet teremt. A lap bizonyos fokig irányt változtat: magára vállalja azoknak a bánsági — inkább kisvárosi és falusi kispolgári — német érdekeknek képviseletét, melyeknek német naciona-