Századok – 1973
Vita - „Jobbágyrendszer a magyarországi feudalizmus kései századaiban 1556–1767”. Varga János doktori értekezésének vitája. (Granasztói György) 440/II
VARGA JÁNOS DOKTORI ÉRTEKEZÉSÉNEK VITÁJA 447 súlyeltolódások játszottak szerepet, mert az organikus és az anorganikus tényezők szembesítésében tulajdonképpen mindig benne volt a másik tényező méltánylása is. Eltérés legfeljebb a rangsorolást illetően volt. Szabad György úgy látta, hogy az értekezés védője által oly erőteljesen hangoztatott szempont, az örökös jobbágyság ós a szabadmenetelűség sajátos, dialektikus kapcsolatának egykorú érvényesülésében tulajdonképpen valamennyi, az opponensek által felemlített tényezőt magában foglalja. A Varga János és Makkai László közti vita tehát e tényezők rangsorolásának, egymáshoz való viszonyának kérdéseként merült fel. A Pach Zsigmond Pál által felhozott nagyon nyomós ós valós érvek sem kerültek szembe akár a disszertációban feltárt tényekkel, akár Varga János válaszának Makkai Lászlóval vitázó szempontjaival, hanem mintegy összefonódnak, sokszor ellentmondásos együttélésben vannak velük. Véleménye szerint a korszak egészét és a korszak egyes szakaszait is szemlélve indokolt, hogy ne az egymással csak logikai lánc által összekapcsolódó tényezőkre, hanem a párhuzamos tényezők egész sorára is tekintettel legyünk. Varga János második válaszában mindenekelőtt ismét hangsúlyozta, hogy diszszertációjában, csakúgy mint válaszában nem kívánta a gazdasági tényezők létezését behatóbban tárgyalni. Arra azonban igyekezett rámutatni, hogy ezek a gazdasági összefüggések Magyarország történetének adott XVII. századi szakaszában korántsem olyan mélyek, olyan intenzívek, hogy azok az egész társadalom-alakulási folyamat irányát meghatározhatnák. Megfontolásra érdemesnek látta azokat a szempontokat, amelyeket Pach Zsigmond Pál hangoztatott Makkai László mondanivalójának nyomatékosabbá tétele céljából. Értekezése megvédésére adott válaszában azonban azokat az ellenszempontokat kívánta kifejteni, amelyek a Makkai László által kifejtett és a disszertáció álláspontját megkérdőjelező magyarázatával szemben hozhatók fel. Elnöki minőségében befejezésül Elekes Lajos a bizottság néhány szempontjára hívta fel a figyelmet. A disszertációt és az opponensi véleményeket tanulmányozva —mindenekelőtt azokat a szempontokat, amelyeket Pach akadémikus fejtett ki opponensi véleményében — nem lehet kétséges, hogy bármely marxista történész a fejlődés menetét Európában, Magyarországon és másutt úgy fogja fel, hogy azt az határozza meg, amit a gazdaság primátusának szokás nevezni. Az adott körülmények között elsődleges fontosságú tényezőként kell tehát figyelni a földtulajdon alakulását, a feudális járadék formáinak változását, az e járadák realizálásához szükséges feltételek alakulását — miközben a feltótelek fogalomkörét igen tágan, a lehető legtágabban kell érteni. A kései feudalizmus kelet-európai, azon belül magyarországi sajátos jegyeit illetően az alapprobléma változatlanul a társadalom szerkezete, a kritikus időszakban elért fejlődés szintje, benne kiváltképpen az árutermelés jellege, ezzel összefüggésben a városi fejlődés elért szintje és jellege. Elekes Lajos végül reményét fejezte ki, hogy a disszertációnak már meglevő és elismert értéke mellett meglesz az az értéke is, hogy egyrészt vitát vált ki, másrészt a vitával és megállapításaival egyaránt ráirányítja a figyelmet további olyan kutatásokra, amelyek nagyon is közvetlenül kapcsolhatók és kapcsolódnak is a témával összefüggő nemzetközi kutatásokhoz. Granasztói György Г»
