Századok – 1973

Vita - „Jobbágyrendszer a magyarországi feudalizmus kései századaiban 1556–1767”. Varga János doktori értekezésének vitája. (Granasztói György) 440/II

442 VARGA JÁNOS DOKTORI ÉRTEKEZÉSÉNEK VITÁJA 442 dalizmus képét. Ezek egyik oldalról a majorsági termelés megindulását, másik oldalról azt a törekvést eredményezték, hogy a járadékszolgáltató és munkaerőt biztosító jobbá­gyokat a feudális földbirtokosok a jogi erőszak által mind szorosabban kössék maguk­hoz és földtulajdonukhoz. 1514 tehát ürügy és alkalom az örökös jobbágyrendszer jogi kodifikálásához. Az opponens megítélése szerint e gondolatmenet számos kérdést vet fel az olva­sóban. Hogyan értendő a szerzőnek az az álláspontja, amely kelet-európai, ezen belül magyarországi sajátosságnak minősíti a majorsági termelést egyfelől, a jobbágyság erő­szakos megkötésének jogi formáit másfelől? Elhanyagolhatónak ítéli-e azt a körülményt, hogy ezek az ismérvek Nyugat-Európában is jellemzőek voltak a kibontakozó feudaliz­musra (demesne, Salland, terra dominicalis ill. villainage, servage, Leibeigenschaft) ? Mit ért azon, amikor az örökös jobbágyság „sem első, sem második kiadását" nem kapcsolja 1514-hez? Talán azt, hogy itt voltaképpen nem kétféle örökös jobbágyságról, kora feu­dális és kései feudális formáról van szó, hanem egyetlen, egységesen előrehaladó folya­matról ? Hogyan ítéli meg a kora feudális házigazdálkodás felbomlását, a Leibeigenschaft fellazulását, az ún. szabad bérlővé válás tendenciáját Nyugat-Európában a XIII—XV. században, és azokat a jelenségeket, amelyek mindennek az érett feudalizmus korában hazánkban is megfeleltek? Hogyan ítéli meg, hogy Nyugat-Európában a feudalizmus fejlődése a továbbiakban is ezen az uton, szükségképpen a feudális rend bomlása, a tő­kés gazdaság feltételeinek megteremtése felé haladt előre (ami az örökös jobbágyságot mint uralkodó fejlődési formát kizárta), míg mindez nálunk újabb, második kiadásá­ban támasztotta fel évszázadokra az örökös jobbágyságot? Hogyan értékeli azt az éles különbséget, amely az 1514. évi végzemények jogi előírásai és a XV. század közepének tényleges agrár- és jobbágyviszonyai között mutatkozik; hogyan magyarázza, hogy az 1514. évi megtorló törvények rendelkezései a közvetlenül következő évek, évtizedek tényleges gyakorlatában még csak korlátozottan valósultak meg? Végezetül az opponens annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy bármi­képpen is tekintsük 1514-et: tehát kezdőpontnak, vagy első csúcspontnak a kései feu­dális örökös jobbágyság történetében, bizonyos, hogy 1514 eseményei és végzeményei olyan periódushatárt alkotnak a magyarországi jobbágyság történetében, amely az 1556. évi articulusok jelentőségét messze meghaladja. A szerzőnek tehát vizsgálódását nem 1556-ig, hanem 1514-ig kellett volna visszavezetnie a probléma tisztázása érdeké­ben. Varga János értekezésének eredményeit, erényeit és jelentőségót összefoglalóan újból méltatva, ugyanakkor megjegyezve, hogy a mű helyenként vitát, ellenvetést is kivált, javasolta az opponens a doktori fokozat megítélését a szerző részére. Makkai László, a történettudományok doktora, opponensi véleményét a mű méltatásával kezdte. Kiemelte, hogy a szerző mintegy 600 oldalon rendkívül gazdag, minden eddigi anyaggyűjtést felülmúló adatgyűjtósű munkát készített, amely évtize­des szívós, céltudatos kutatás eredménye. Tudatában volt annak, hogy a magyar nép története utolsó négy évszázadának egyik legizgalmasabb, legfontosabb kérdéséhez nyúlt, ez is sarkallta a különlegesen széles anyaggyűjtésre. A továbbiakban az opponens össze­foglalta az értekezésnek az örökös jobbágyság rendszeréről és annak kiteljesedéséről kialakított gondolatmenetét, majd a szabadmenetelű réteg kialakulásának és fejlődésé­nek fázisait állította egymást követő rendbe. Leszögezte, hogy a szerző mind a röghöz­kötés fő folyamatának, mind pedig a szabadmenetelűsóg ellentendenciájának leírásában igen nagy mértékben növelte ismereteinket. Problematikusabbnak látja viszont azt a magyarázatot, amelyet Varga János e társadalmi folyamatok létrejöttéről, szakaszaik alakulásáról ad. Véleménye szerint a mű nem tárgyalja behatóbban az örökös jobbágyság gaz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom