Századok – 1973
Közlemények - Miskolczy Ambrus: A román nemzeti egység kérdése és az 1840-es havasalföldi forradalmi mozgalom 406/II
A Ii О MÁN NEMZETI EGYSÉG KÉKDÉSE 423 részbon a magyar nemzeti mozgalom és a pesti kormány programja sikere esélyeinek megítélése, részben azok belső ellentmondásossága miatt 1848/9 alatt át és átszőtték az,,alkotmányos" Ausztriához fűződő illúziókból fakadó kezdeményezések, szoros kölcsönhatásban az erdélyi román nemzeti mozgalom főtendenciájának alakulásával. A havasalföldi forradalmat előkészítő mozgalom, majd az ideiglenes kormány küldöttei a román-magyar szövetség létrehozásának és a fegyveres segítség biztosításának programjával jöttek Erdélybe ós Magyarországra. E küldöttek többsége azonban a magyar kormány helyzetét kilátástalannak, majd nemzetiségi politikáját elfogadhatatlannak ítélte meg ós inkább Bécs (és részben Frankfurt) felé orientálódott, akkor is, ha látta a bécsi katonai körök szándékait. Vállalták a kockázatot, bízva abban, hogy az ausztriai liberális erők támogatásával nemcsak a magyar nemzeti mozgalmat tudják gátak közé szorítani, hanem az osztrák katonai reakciót is meg tudják fékezni.7 7 így a havasalföldi mozgalomnak a Habsburg-birodalomhoz fűződő elvárásai is erősítették az erdélyi román nemzeti mozgalom ismeretes tragikus következményekhez vezető fő tendenciáit. A jelzett folyamat néhány mozzanatát példázza 1840 szereplőinek egyéni fejlődése is. Vaillant 1844-ben Párizsban megjelent könyvében az urquharti keleti konföderáció létrehozásának és Magyarországra való támaszkodásának is szükségességót hangsúlyozta.78 Murgu éppen annak az esztendőnek őszén Pozsonyban Perczel Mórral petíciót állított össze országgyűlési előterjesztésre. A kérvénytervezetben Metternichet „áruló", Ausztria érdekeit a cári Oroszországnak kiszolgáltató külpolitikája miatt akarta „Európa színe előtt kompromittálni" — az egykorú spicli jelentós szerint. Ebben egyébként Murgu hoszszasan leírta saját moldvai és havasalföldi működését és azt, hogy a „cári érdekeket képviselő osztrák konzulátusok" mennyi akadályt vetettek működése elé.7 9 A következő esztendőben pedig Murgut, aki Pozsonyban Perczel Mórt arra figyelmeztette, hogy Metternich a magyarországi alkotmányos élet „paralizálásával" az ország összbirodalomba való beolvasztását akarja előkészíteni8 0 , dakoromanizmus vádjával letartóztatták.8 1 Szabadumilliós nemzet, és minden olyan külső invázió ellen, amely a szabadságunkat fogja fenyegetni, meg fogja tudni védelmezni otthonát ós az idegen csak a földet fogja leigázni, de nem az embereket. Egy román sem fogja túlélni saját hazája halálát." Esetleges külső megszállás ellen pedig előre is tiltakozását fejezte ki a Porta, Franciaország, Anglia ós Németország előtt. A fő veszélyt egyelőre a cári orosz megszállás lehetőségében látta; a német egység feltételezett megvalósulása miatt Ausztriával nem is számolt, annál inkább Magyarországgal (Anul 1848. I. köt. 600. 1.). 77 Bodea: Lupta. 181 — 186. 1. 78 Vaillant: Roumanie. I. köt. 10. 1. II. köt. 439. 1., Vaillant Urquhart eszméje kapcsán olyan „független" keleti konföderációról beszél, amelynek belügyeibe se Ausztriának, se a másik két szomszédos nagyhatalomnak nem lenne semmi beavatkozási joga. 79 1. D. Suciu, T. M. Mop: Eftimie Murgu. Studii. Revista de istorie, 1970. 6. sz. 1109 — 1117. 1. És amíg Metternich az orosz—osztrák dunahajózási szerződést nehezen, sok fáradsággal kiharcolt komoly engedménynek tartotta (József nádorhoz írt 1840. szept. 8. kelt levelében; József nádor levéltára. Archívum secretum. Elnöki. OL, de Vaillant szerint is Metternich e szerződésért joggal tarthat számot Európa hálájára; La Roraanie. II. köt. 370. 1.), Murgu ezt Metternich árulása bizonyítékaként hozta fel. A dunahajózási szerződés megkötése körüli aggodalmak egyébként mint a magyar külpolitikai érdekek elhanyagolásának bizonyítéka kerültek az 1847-es pestmegyei követutasításba is (Kossuth Lajos összes munkái. Bp., 1951. XV. köt. 170 —171. 1.). 80 Informations-Protokolle. Ungarische-siebenbürgische Sektion. 1845. II. 6. ülés. 51. 81 A Murgu vezetésével kibontakozó bánáti mozgalomnak még csak alig néhány részlete ismert. Murgut a megyei hatóságok néplázítás címén tartóztatták le, de hamarosan kiderült, hogy ügye felsőbb fórumok elé tartozik. Murgu ugyanis a görög-katolikus vallás terjesztésének ürügyén (Informations-Protokolle. 1845. ápr. 23. ülés. 210) nemcsak egyszerűen a magyar nemesség és megye, az egyházi autonómia érdekében a szerb egy-
