Századok – 1973
Közlemények - Miskolczy Ambrus: A román nemzeti egység kérdése és az 1840-es havasalföldi forradalmi mozgalom 406/II
A Ii О MÁN NEMZETI EGYSÉG KÉKDÉSE 421 német határmenti csapatösszevonásokkal is próbált hatni, közben pedig a Metternich által Szíria és Egyiptom kérdésében korábban felvetett közvetítő javaslatok tárgyalási alapul való felvételének szándékával akarta kifejezésre juttatni azt, hogy hajlandó osztrák szövetségre is.6 7 Sokat sejtetően hazahívta az osztrákbarát orientációt képviselő Marmont marsallt is.6 8 De legsúlyosabb tévedése az volt, hogy túlbecsülte Egyiptom fegyveres erejét. Azt hitte, hogy az képes lesz ellenállni a külső fegyveres támadásnak. Az egyesült angol-osztrák hajóhad azonban fölényesen győzött, Thiers-nek buknia kellett és bukásával magával ragadta azokat, akik hittek ígéretei komolyságában.6 9 Az 1840-es havasalföldi titkos társaság reményeit Thiers külpolitikájára alapozta. A kortársak közül sokan — tévesen — (mert már májusban megindult) az 1840 júliusi négyhatalmi nyilatkozat nyomán kibontakozó francia háborús kampánynak tulajdonították a havasalföldi szervezkedést.70 A forradalmi társaság a thiersi propaganda nyomán valóban a cári befolyást háttérbe szorító konfliktus kitörésére várt és egyben számított a török birodalom széthullására is. Annak az esélyeit is latolgatták, hogy Ausztria esetleges keleti fellépését az erdélyi román határőrseregek bevonásával a forradalmi átalakulás ügyének érdekében is felhasználják. Ebben az esetben pedig a nemzeti egységet és függetlenséget részben egy urquhart-i Ausztriához hasonló államrendszer keretei között szerették volna biztosítani. A hivatalos osztrák külpolitika viszont semmi alkalmat nem nyújtott ilyen „remények" valóraváltására.7 1 Metternichet és a bukaresti osztrák konzult, Timonit a forradalmi mozgalom kiáltványának erdélyi segítséget ígérő passzusai csak annyiban érdekelték, hogy volt-e közvetlen személyes kapcsolat az erdélyi és havasalföldi románok között vagy sem. Az osztrák államkancellár az uralkodóhoz terjesztett jelentésében azért nem tartott valószínűnek ilyen kapcsolatokat, mert Ausztriában korántsem olyan korruptak a közéleti viszonyok, mint a Szervezeti Szabályzat Havasalföldjén.7 2 És miután az államapparátus semmiféle kapcsolatot sem tudott felfedezni, az erdélyi segítség ígéretében, mindketten csak demagóg fogást, Metternich kifejezésével „csalétket" láttak a hazai tömegek mozgósítására.7 3 67 Duchesse de Dino: Chronique de 1831 à 1862. Paris. 1909. П. köt. 365.1., Sainte-Aulaire: Mémoires. 306. 1. A. de Nesselrode: Lettres et papiers du Chancelier Comte de Nesselrode. 1840—1846. Paris, é.n. VIII. köt. 42. 1. szerint „Metternich szilárdan ellenállt Thiers fenyegetéseinek és hízelgéseinek". 68 Allgemeine Zeitung, 1840. 185. sz. 1476. 1. 69 R. Gharmatz: Geschichte der auswärtigen Politik Österreichs im 19. Jahrhundert. Leipzig. 1912. I. köt. 126. 1. 70 Vaillant: Roumanie. II. köt. 404. 1., A. Gretzianu: Din Arhiva lui Dumitru Brätianu. Acte §i scrisori din perioada 1840 —1870. Buc. 1933.1. köt. 108.1. Zane: Mouvement. 60. 1. 71 Sajnos tisztázatlanok a metternichi és kollowrati körök külpolitikai elgondolásainak részletei, ellentmondásai. Kollowrat mindenesetre helytelenítette a Franciaország elszigetelődéséhez vezető júliusi fordulatot. A. Hasenclever : Die orientalische Frage in den Jahren 1838 — 1841. Leipzig. 1914. 206. 1., Sainte-Aulaire: Souvenirs 339. 1. 72 Bodea,: Lupta 32. 1. 73 A havasalföldi fejedelem a Siebenbürger Bote idézett bukaresti tudósítását tartotta nyomra vezető jelnek, mert a tudósító eltúlozta az „összeesküvés" méreteit és ezzel az uralkodó iránti bizalmat akarta megrendíteni. De sem Metternich, sem Timoni a nyomozás szempontjából ennek nem tulajdonított jelentőséget. Miután a közlemény cenzori ongedéllyel jelent meg, az államkancellár beismerte, hogy törvényes eszköz híján nem lehet a szerkesztőséget a levelező nevének kiadására kötelezni, ós nem is lenne tanácsos az ügyet feszegetni az erdélyi országgyűlés küszöbén. Erdélyi Kancellária elnöki 1841:84, lásd még 1840:167, 170, 174 és Erdélyi Gubernium elnöki 1841: 8,57,76,545. — Országos Levéltár; Filitti : Turburäri. 286. 1.
