Századok – 1973
Közlemények - Miskolczy Ambrus: A román nemzeti egység kérdése és az 1840-es havasalföldi forradalmi mozgalom 406/II
414 MISKOLCZY AMBBUS tervezte annexióját is. A század vége felé viszont már képtelennek bizonyult befolyása további növelésére. Az 1828 — 29-es orosz—török háborúnak csak passzív tétlenségre ítélt szemlélője volt. Metternich ugyan még komolyabb oroszellenes fellépésre is késznek mutatkozott, de épp a nyugati hatalmak nem támogatták. A fenyegető orosz hegemónia ellen csak fejedelemségekbeli konzuljainak visszahívásával tiltakozott. Megjegyzendő azonban, hogy Ausztria XVIII. századi törökellenes lépései, bár elsősorban saját terjeszkedési politikáját szolgálták, mégis sok vonatkozásban elősegítették a fejedelemségek fejlődését. A harmincas évek metternichi osztrák álláspontja azonban kifejezetten reakciós volt. Az orosz—török békeszerződés a fejedelemségek kereskedelmi szabadságának biztosításával, majd később (1829) az új, Kiszeljov-féle alkotmány bevezetésével (1831, 1832), előkészítette a kapitalizmus fejlődését, emelte ez ország anyagi jólétét, Metternich viszont csak az osztrák kereskedelmi érdekek ápolására, a fejlődést béklyózó török fennhatóság erősítésére, a polgári átalakulás felé mutató alkotmány bevezetésének megakadályozására gondolt.3 1 A Hünkiár-iszkeleszi szerződés azonban súlyos vereséget mért mind Ausztriára, mind a nyugati hatalmakra. A júliusi francia forradalom győzelme, a forradalmi mozgalmak erősödésének veszélye arra ösztönözte Metternichet, hogy a cári Oroszországban és ne a nyugati hatalmakban keressen szövetségest. Paradox módon hangzik, de Ausztria a münchengrätzi szerződéssel keleti érdekeinek védelmében is többet nyert, mint amennyit egy nyugati hatalmakkal kötött cárellenes szövetségben nyerhetett volna. Erősen megszorította ugyanis Oroszország korlátlan keleti kezdeményezési lehetőségeit. Metternich nemcsak azért könyvelte el saját sikerének a münchengrätzi szerződést, mert a cári birodalom és Poroszország ismét Ausztria szövetségeseivó váltak a „forradalmi veszély", esetleges francia vagy angol terjeszkedési törekvések feltartóztatásában, hanem azért is, mert Münchengrätz-cel Oroszország külpolitikai kezdeményezéseiben, beleértve a keleti kérdést is, többé-kevésbé szolidaritást vállalt az osztrák külpolitikával. így Oroszország a török birodalom felett a Hünkiar-iszkeleszi szerződésben biztosított korlátlan védnökség jogát közvetve megosztotta Ausztriával. Az osztrák államkancellár célkitűzése egyébként a Porta feletti védnökségnek az összes nagyhatalomra való kiterjesztése volt. Münchengrätz Oroszország külpolitikai helyzetét is megerősítette. Ausztria és Poroszország szövetségének biztosításával megelőzte a nyugati hatalmak egységes szövetségi rendszerbe tömörülésének lehetőségét. A transzcendens küldetésének eszméjétől vezérelt cár is úgy érezte, hogy gátat vetett a „forradalmi veszély", illetve a Franciaországban diadalmaskodó polgári liberalizmus további terjedésének.32 A nyugat-európai államférfiak, bár sokan közülük tudatában voltak Metternich Anglia és Franciaország polgári liberális államrendszerétől lassan betegessé fajuló irtózásának, mégsem mondtak le arról a reményről, hogy Ausztriát a cárellenes szövetség számára megnyerjék. 1837-ben pedig éppen Thiers, a keleti válság (1838 — 41) egyik főszereplője kísérletezett osztrák—francia dinasztikus szövetség nyélbeütésével. A francia trónörökös és az „asperni győző", Károly főherceg leányának házasságát próbálta létrehozni. A kezdeményezést csúfos megaláztatás követte. Ausztria később is kerülte az osztrákbarát francia törekvések megértésének még a látszatát is.33 31 Hurmuzaki Documente. Buc. 1942. 266. 1., L. v. Ranke: Serbien und die Türkei im neunzehnten Jahrhundert. Leipzig. 1879. 694. 1., L. Boicu: Considérations sur la politique des Habsbourg à l'égard des principautés roumaines. Nouvelles études d'histoire. Buc. 1970. IV. köt. 163-167. 1. 32 W. Heindl: Graf Buol-Schauenstein in St. Petersburg und London. Wien— Köln-Graz. 1970. 39. 1. 33 С. Orunwald: La vie de Metternich. Paris. 1938. 294. 1. A Bourbon —Habsburg házasság ötlete Talleyrandtól származott (Apponyi Rudolf naplója. 1836. ápr. 8. Országos Széchényi Könyvtár-Kézirattár.), Talleyrand már 1807-ben javasolta Napóleonnak, hogy
