Századok – 1973
Folyóiratszemle - Meier Paul: Friedrich Engels és William Morris 174/I
174 FOI /ÓIRATSZEMI.E Paul Meier : Friedrich Engels és William Morris Paul Meier, a párizsi egyetem angol irodalomszakos előadója, a Pensée szerkesztőbizottságának tagja, régi kutatója az angol-francia munkásmozgalmi kapcsolatoknak. Doktori disszertációjában W. Morris híres „News from Nowhere" с. utópiáját, illetőleg mondanivalóját, a mondanivaló összefüggéseit dolgozta fel. Meier, aki Engels levelezését is behatóan tanulmányozta, disszertációjában rámutatott, hogy Morrisra nem csupán Marx és Engels elméleti munkái hatottak, hanem Engelsszel közvetlen kapcsolatban is állt — amiről Morris életrajzírói nem szoktak megemlékezni. A kapcsolatok a kritikus 1884-es évből származnak, abból a periódusból, amikor a Szociáldemokrata Föderáción belül Hyndman politikája, valamint vezetési módszerei, diktátorkodása s a konzervatívokkal való alkalmi kiegyezése növekvő elégedetlenséget váltott ki, s a szövetség legjobbjai, Eleanor Marx, E. Aveling, E. Belfort-Bax, A. Scheu, s köztük Morris is Hyndman ellen fordultak, kiváltak, s megalakították a Szocialista Ligát. Ebben az időszakban találkozott Morris Engelsszel, akihez Aveling ós Eleanor Marx kalauzolták el. Az ellenzékiek ekkor egy ellenzéki hetilap megalakítását tervezték, s optimista, de nem megalapozott tervükről Engels beszélte le őket — elsősorban Morrist. Morris kulcsszerepet játszott, nemcsak azért, mert kizárólag ő lehetett az ellenzék feje —, mint költő és művész általános elismerésnek örvendett, emberi jóhiszeműsége, szocialista meggyőződése vitán felül állt —, hanem azért is, mert az új lapot anyagilag ő fedezte s adta volna ki. Morris persze nemcsak mecénás volt, hanem költő és remek publicista, esszéíró is. Engels azonban figyelmeztette Morrist, hogy az angol szocialistáknak egyelőre nincsen komoly tömegbefolyásuk egyfelől, s nincsenek tapasztalt újságíróik másfelől. A hetilap így megbukna — s ehelyett ajánlotta a havi folyóirat megjelentetését. Bár Morris nem fogadta el szolgaian a tanácsokat, mint december 28-iki, A. Scheunak írott levelében írta: „be kell vallanom, bár semmiként nincsen szándékomban, hogy engedjek Engelsnek, tanácsai értékesek; ezen a ponton hajlok arra, hogy igazat adjak neki . . ." Meier megáll annál a kitételnél is, hogy „semmikónt sincs szándékomban, hogy engedjek Engelsnek" — s ezt diplomáciai fogásnak minősíti Morris részéről, amivel szerinte Scheut kívánta kiengesztelni, aki általában „balos" volt ekkoriban, s kész lett volna nyomban „fellázadni" Engels ellen. Meier különben alapos forráskritikának veti alá a Morris-irodalmat, Hyndmant Engels-ellenes elfogultsággal vádolja, Glasiert olyannak tekinti, akiben Morris „nem bízhatott", Morris leánya, s W. Morris életrajzírója, May Morris pedig igyekezett kitérni a nehézségek és buktatók elől. Aveling esetében Meier megállapítja, hogy felszínesen és megalapozatlanul jelentette ki, hogy emlékezete szerint Morris csak egyszer járt Engelsnél. Más források s levelek azonban arra utalnak, hogy többször is találkoztak. Meier felidézi Engels véleményét az ellenzék három vezetőjéről (Morrisról, Avelingről és Baxról), megállapítva, hogy nehezen lehetne náluk kevésbé gyakorlatias embereket találni Angliában — mindemellett őszinteségükről, szocialista odaadásukról megvolt győződve. Meier felidézi azt is, hogy az 1880-as években a Commonweal hasábjain milyen együttműködésre került sor a szerkesztő Morris és Engels között. Különösen aláhúzza Engels ide írott cikkét, amely „Anglia 1846-ben és 1885-ben" címmel jelent meg. Engels ebben arra reflektált: miként veszíti el Anglia a világpiacon és az iparban élvezett monopolhelyzetét, s ez miként hat vissza a munkások helyzetére, gondolkodására. A tanulmány nagy hatást gyakorolt Morrisra, aki ekkoriban rendezett előadásain, felolvasókörútján Engels elemzéseit felhasználta, és meg is nevezte a szerzőt, „a nagy szocialista közgazdászt, F. Engelst", majd Engels Morris Commonwealjében emeli fel tiltakozó szavát Marx Tőke. c. művének egy rossz, „kalóz" fordítása ellen.
