Századok – 1973

Történeti irodalom - Petrović Nikola: Svetozar Miletić i Narodna stranka (Ism. Arató Endre) 146/I

150 TÖRTÉNETI IRODALOM mánykötet formájában: Ujedinjena Omladina srpska. Zbornik radova. Novi Sad 1968 címen jelent meg. E konferenciáról pedig e lap hasábjain számoltunk be (1968. 3 —4. sz. 798-803. 1.).] A következő fejezet a kiegyezés és a nemzetiségi törvény éveinek anyagát foglalja össze (1867—1869). Ez az időszak a Nemzeti Párt megerősödésének periódusa volt. A kiegyezéssel Miletic korábbi politikája, amely a magyar ellenzékkel való szövetségben Ausztria-ellenes orientációt képviselt, szükségszerűen törést szenvedett, a kiegyezés a Nemzeti Párt számára új helyzetet teremtett. Korábbi szövetségesével, a kormányzó magyar párttal szemben ellenzékbe vonult, s továbbra sem volt hajlandó Béccsel szövetségre lépni, elvetett mindenféle ausztroszláv koncepciót. Olymódon törekedett szerb autonómia kiépítésére, hogy a szerb többségű terület helyi közigazgatását, beleértve a megyét is, szerbbé kívánta tenni. Miletic pártja az 1868. évi nemzetiségi törvény után fokozta harcát a magyar kormánnyal szemben és igen fontosnak tartotta az elnyomott nemzetiségek szoros szövetségének megteremtését. Ebbe a koncepcióba szervesen beletartozott a magyar szélsőballal kiépített őszinte együttműködése. A Nemzeti Párt ezzel a kapcsolattal a megváltozott viszonyok között tovább folytatta az abszolutizmus korában kialakított Bécs-ellenes politikáját: ezekben az években arra törekedett, hogy a dualista monarchiában Magyarországnak mind nagyobb függetlenség jusson. Ezt a koncepciót a délszláv népek törökellenes harcai inspirálták: Miletic és pártja mindenáron gyengíteni akarta e küzdelem legnagyobb ellenségét, a széteső török birodalom délszláv területeire aspiráló dualista monarchiát. Erről a magyarországi szerbek korábbi történetéhez képest hallatlan mértékben megélénkült politikai életről nyújt hű képet a kötet. Mileticet 1867 júliusában ismét megválasztották Újvidék polgármesterévé, s egy Bécsbe küldött bizalmas jelentós a „republikánus Miletic" nagy hatásáról számolt be, valamint arról az alapvető változásról, amely szoros összhangban állt a Nemzeti Párt ismertetett politikájával: a konzervatív-klerikális irány a Nemzeti Párt befolyásának ellensúlyozására a magyar kormány hatékony beavatkozását sürgette. Mileticék politikájával szemben ettől az időtől kezdve szoros együttműködésre került sor a magyar kormány és a szerb klérus között. A szerb politikai élet differenciálódása következtében nagyon megváltoztak az erőviszonyok, ha ezeket az 1848 májusi karlócai kongresszussal vetjük egybe, ahol Rajacic Ausztria oldalán a magyar kormánnyal állott szemben! Az első jól összehangolt együttműködésre az 1869. évi szerb nemzeti-egyházi kongresszuson került sor, amikor a magyar kormány a kongresszust elvilágiaeítani akaró liberálisokkal szemben a konzervatív-klerikális irányzatot támogatta. A magyarországi szerbek szoros kapcsolatban állottak fejedelemségi testvéreikkel, s ez a természetes és szükségszerű együttműködés, ha nem is öltött hivatalos formát —, hisz a magyar kormány árgus szemekkel figyelte azt, és igyekezett is megakadályozni, a nemzeti mozgalom fontos része maradt. Jelentős szerepe volt ebben a már említett Omladinának, amelynek központja Újvidéken tevékenykedett, s e szervezetben Mileticnek volt nagy befolyása. Ezt használta fel a magyar kormány 1868 júniusában arra, hogy államellenes tevékenység miatt vizsgálatot indítson a szerb politikus ellen. Bár a vizsgálat lefolytatására kiküldött kormánybiztos javasolta Miletic letartóztatását, ezt elegendő bizonyító anyag hiányában mégsem foganatosíthatták. A kötet nagyon érdekes, újonnan feltárt dokumentumokkal világít rá arra az együttműködésre, amely a magyar, az osztrák és a konzervatív-abszolutista ill. ausztrofil fejedelemségi szerb kormányok között épült ki a demokratikus és liberális magyarországi és fejedelemségi szerb mozgalom, az Omladina, „a szerb ultrák" visszaszorítására és törökellenes, radikális nemzeti-felszabadító harcot valló politikájuk ellensúlyozására. Különösen figyelemreméltó ezzel kapcsolatban Andrássy Gyula miniszterelnök és Kállav Béni belgrádi főkonzul levelezése. Olvashatunk arról a találkozóról is, amely Andrássy és Mihály szerb fejedelem között 1867 végén zajlott le.