Századok – 1973
Történeti irodalom - Petrović Nikola: Svetozar Miletić i Narodna stranka (Ism. Arató Endre) 146/I
TÖRTÉNETI IRODALOM 147 A közölt dokumentumok nemcsak a délszláv népek történetének nagyjelentőségű korszakát világítják meg, hanem számottevő kelet-európai összefüggésekre, Ausztria-Magyarország és a Balkán történetén kívül a cári Oroszország külpolitikájának fontos részleteire is rámutatnak. Nikola Petrovic több mint tíz éves kutató munka során huszonöt, nagyrészt jugoszláviai levéltár anyagát használta fel. Dolgozott a bécsi levéltárakban, a mi Országos Levéltárunkban, a cári Oroszország Külügyminisztériumának archívumában, valamint a prágai Nemzeti Múzeum Kézirattárában. N. Petrovic módszere, hogy a forrásokat a Szerb Nemzeti Párt fejlődési periódusainak megfelelő fejezetekben csoportosítja, s e fejezetek előtt rövid, a korszak jellemző vonásait kitűnően összefoglaló bevezetők találhatók. Az utóbbiakkal a szerző azt akarta elérni, hogy köteteit ne csak a problémával foglalkozó historikusok, hanem az érdeklődő közönség is forgassa. Ezt a célt szolgálja, hogy az eredeti nyelven közölt forrásokat szerbre is lefordították. A műben négy világnyelven írt rezümét, név- és helységmutatót, valamint a szerben kívül német nyelvű regesztákat találunk. A kötet elé írt rövid általános bevezető és a fejezetek előtt olvasható tájékoztató összefoglalók arról tanúskodnak, hogy Nikola Petrovic elkötelezett marxista —leninista történetíró, aki nemcsak forrásokkal megalapozott marxista koncepciót vázol fel, hanem szükségszerűen vitázik is a korábbi szerb polgári nacionalista nézetekkel, s ezekről rövid historiográfiai összefoglalót is ad. A marxista nézőpont jellemezte a szerző 1958-ban kiadott Miletié-életrajzát, amelyet a jugoszláv történetírás néhány képviselője a tradicionális nézetek platformjáról támadott. A hatalmas dokumentumkötetek Nikola Petrovic igazát bizonyítják. Miletic közéleti, politikai és kulturális tevékenysége közel négy évtizedet ölel fel: 1845 őszétől, amikor megválasztották a pozsonyi evangélikus liceum mellett működő szerb diáktársaság elnökévé, 1882-ig. Ekkor súlyos betegsége miatt el kellett hagynia a politikai élet színterét. A szerb csizmadiamester elsőszülött fia részt vett az 1848 —49-es forradalmi évek szerb mozgalmaiban, s ő is azt az utat járta meg, mint sok más haladó nemzetiségi politikus, aki csalódott Ausztriában és a tragikus fegyveres -küzdelemből a helyes következtetést, a magyar mozgalommal való együttműködés szükségességét vonta le. A Nemzeti Párt színrelépését, amelynek létrejötte, fejlődése és szétesése szoros összefüggésben volt Miletié tevékenységével, a polgári átalakulás és az 1859. évi osztrákolasz-francia háborút követő ausztriai változások tették lehetővé. A polgári forradalom, ha a fejlődés útjából nem is hárított el minden akadályt, a nemesi uralkodó osztállyal nem rendelkező szerbek számára a kapitalizmus útját nyitotta meg. A forráskiadvány ugyanakkor, amikor képet ad a Nemzeti Párt széles kispolgári, paraszti bázisáról mind a Vajdaságban, mind pedig e területen kívül, rámutat a párton belüli küzdelmekre, a szerb társadalomban feszülő belső ellentétekre. A bevezető és a fejezetek elé írt összefoglalók, valamint a gazdag forrásanyag megvilágítják az Osztrák-Magyar Monarchia bonyolult nemzetiségi viszonyait, az éles küzdelmeket, Bécs és Pest elnyomó nemzetiségi politikáját. Különösen kiéleződött az ellen tót a balkáni délszláv nemzeti felszabadító küzdelem során. Ezt a harcot a Nemzeti Párt természetszerűen támogatta, s ez az orientáció alapvetően különbözött az Osztrák-Magyar Monarchia balkáni politikájától. Mindenekelőtt ez az az időpont, amikor a magyarországi szerbek története kelet-európai históriává szélesedett. Nikola Petrovic természetesen nagyszámú forrásanyagot adott ki a Nemzeti Párt és a szerb konzervatív klerikális irány éles küzdelmeiről ós arról a visszhangról, amelyet a Nemzeti Párt progresszív politikája a Vajdaság határain kívül is kiváltott. Az első kötet első fejezete a Nemzeti Párt megalakulásának előzményeire vonat-10*
