Századok – 1973

Történeti irodalom - Deutsche Reichstagakten unter Kaiser Karl V. Bd. VIII. (Ism. Sinkovics István) 131/I

132 TÖRTÉNETI IRODALOM helyes, és a kiadvány az elmondottakon túl a Német Birodalom belső történetének a megvilágításához is jobban hozzájárul, de ennél tovább nem mehet a kiadványsorozat kereteinek szétvetése nélkül. További visszatérő kérdés, hogy bekerülhetnek-e a kötetekbe máshol nyomtatásban már megjelent szövegek. Erre nem lehetett egységes szabályt megállapítani. Főleg azt kell figyelembe venni: szorosan hozzátartoznak-e a főtémához és fontosságuk indokolja-e újbóli megjelentetésüket. Nem lehet ugyanis cél az, hogy a kötetek érdemleges anyag helyett részben csak utalásokat adjanak, kiadási lelőhelyeket jelöljenek meg. De viszont a nyomtatott szövegek közlése teljes terjedelemben többnyire felesleges, elegendő a leglényegesebb részek kiemelése és összefüggésbe hozása az új anyaggal. A most megjelent VIII. kötet a keretek megvonásában az előbb jelzett elvi alapon áll. Már nem is valamely Reichstag anyagát teszi közzé, hanem két Reichstag közötti időszakaszt ölel fel. Az egyik az 1529. évi speyeri és a másik az 1530. évi augsburgi birodalmi gyűlés. A két fontos állomás közti tanácskozások, tárgyalások egyrészt a protestáns egység kialakítására irányultak, másrészt a rendek és a császár között a protestációval előállott bonyolult helyzet megoldását célozták. Jelentős részt foglal el a kötetben a Reichshilfe kérdése az 1529-es török hadjáratban. Ez a tárgykör már korábban is szerepelt és részben összefügg a korszak előbbi fő kérdéseivel. A kötetet Wolfgang Steglich állította össze. Felhasználta a korábbi gyűjtéseket, de az anyag 3/4 részét maga gyűjtötte. A kiadványban szereplő több, mint 1600 iratot félszáznál több levéltárból válogatták ki, ami sejteti, hogy a kötetben milyen óriási munka fekszik. W. Steglich több szempontból is eltért a VII. kötet gyakorlatától. Egyrészt nem időrendben, hanem tematikai csoportosításban adja az iratokat, ami az itt közzétett anyag természetének jobban megfelel. Másrészt elhagyta vagy rövidebbre fogta a tényeket felsorakoztató bevezető részeket, elhagyta továbbá a teljes szövegű mellékleteket, amelyek a VII. kötet jellemzői. Az anyagot a tematikai csoportokon belül jelentőségének megfelelően nagyobb terjedelemben vagy kivonatosan közli. Az egész kiadványnak a gerince az időrendi iratjegyzék, amely a kötetben még az utalásszerűén szereplő iratokra is kitér, megadja levéltári lelőhelyüket, illetve, hogy hol találhatók nyomtatásban. Ezeknek az adatoknak rendszeres közlésével elejét veszi az ismétléseknek és a szövegben szükséges utalásoknak. Rendelkezésre áll továbbá a forrásanyaghoz tárgy- és névmutató is. A szövegek közlésében a forrásanyag növekedésével le kellett mondani a teljes terjedelemről. Az a megoldás alakult ki, hogy a legfontosabb iratokat vagy iratrészeket szószerint kell közölni, a többieket kivonatosan, referáló formában. A kétféle közlést a nyomtatott szöveg betűtípusban (antikva-kurzív) is szembetűnően mutatja. A szószerinti részek (olykor csak szavak vagy félmondatok) arányának csökkentésével az elbeszélő részeket egyszerűbben lehetne megfogalmazni, és így jelentős helyet lehetne megtakarítani. A közel 1300 oldal terjedelem ugyanis arra a viszonylag rövid időszakra, amely alat t nem is volt birodalmi gyűlés, az anyag érdekessége ellenére is túlméretezettnek tűnik. Mintaszerű a szövegváltozatok külön-külön feltüntetése, de ismét csak megkérdőjelezhető, hogy szükséges-e, hiszen a kiadvány használóinak legfeljebb kis töredéke kíváncsi ilyen apró részletekre, a kiadvány pedig nem igazodhatik ezeknek az igényeihez. A kiadvány a magyar történetírás számára is érdekes anyagot tartalmaz. A török előrenyomulása folytán a Német Birodalmat állandóan foglalkoztatta ez a fenyegető veszedelem. 1521-ben a wormsi birodalmi gyűlés 4000 lovast és 20.000 gyalogost szavazott meg 6 hónapra Romzugshilfe címen V. Károly itáliai útjára. 1522-ben a császár hozzájárult, hogy ezt a segélyt a török ellen használják fel. Még ugyanebben az évben a nürnbergi birodalmi gyűlés 3000 gyalogot 3 hónapra mint gyors segélyt ajánlott meg és ennek fenntartását a Romzugshilfe pénzösszegére utalta. A következő években ismét és ismét új zsoldosokat szavaztak meg hasonlóképpen a Romzugshilfe terhére, de tényleges