Századok – 1973

Vita - „Gentilizmus”. A barbár etnikai tudat kérdése. Szűcs Jenő disszertációjának vitája (Granasztói György) 114/I

130 SZÜLS JENŐ DISSZERTÁCIÓJÁNAK VITÁJA fejezete perdöntő, mert egyrészt racionális, kritikailag elutasító módon utal „valakikre" akik „meseszerűen" (fabulose) mesélik el a kürt-jelenetet, másrészt utal bizonyos libri cronicarumra,, amelyekben az állt, elítélő hangsúllyal, hogy „gyalázkodtak", „vak­merően", „bolond módra" beszéltek a császárral. A „libri cronicarum" szerzője olyan változatot ismert, amelyben a kürt-jelenet nem volt még meg, szerepelt viszont benne egy türk és mongol népeknél is meglevő pogány hiedelem („Te előttem fogsz járni és szolgálni fogsz a másvilágon"). A krónikaproblémák mai ismerete szerint a libri cronicarum aligha lehetett más, mint a XI. századi Gesta, ami azt jelenti, hogy az 1060-as években már mindenesetre magvában megvolt a monda. Minthogy pedig a régi tudatszerkezetből még 1060 körül is sokminden megvolt, a monda keletkezhetett akár a XI. század első felében is, amit Szűcs Jenő több körülmény miatt valószínűnek is tart. Végezetül Szűcs Jenő a Mályusz Elemér által is utoljára felhozott problémáról, az ún. ,,Kassai kódexről" szólt. Először is kiemelte, hogy több körülmény miatt eleve kísért a gyanú: e kódex egészében vagy részleteiben (s e részletekhez tartoznak éppen a táltosok, sámánok, pogány hiedelmek is) esetleg az Amerikában divatos sumero­lógiát kívánja alátámasztani, s mint ilyen, hamisítvány. A gyanúokok száma azonban több annál, mintsem egy magyarra fordított, latin szövegében csak elszórtan itt-ott félmondatok formájában sejtetett forrás (vagy pseudo-forrás) tulajdonképpen népszerű szintű feldolgozása adataival és következtetéseivel egy ilyen súlyú kérdésben egyáltalán bármit is lehetne — vagy szabad lenne — kezdeni. Teljesen jogos Mályusz Elemér bírá­lata: szakköreink nem tettek meg mindent azért, hogy valamilyen formában közelebb férhessünk a valósághoz. Fel lehetett volna ajánlani például a szöveg itthoni kiadását, mert a reagálás valószínű negatívuma is mondott volna legalább valamit. Egyes rész­letekkel, mint például azzal a jelentésszöveggel, mely szerint a dominikánusok „a nagy Kur folyó mellett " megtalálták a szavárd magyarokat, máris lehetne foglalkozni. Az mindenesetre feltűnő, hangsúlyozta Szűcs Jenő, hogy bár Fehér Mátyásnak tudnia kell: publikációinak tudományos körökben kevés a hitele, míg legalább szövegközlést nem ad, ettől mindmáig tartózkodott, illetve csak töredékeket vagy furceán kipontozott részleteket bocsát közre. Bírálójával egyetértve Szűcs Jenő elismerte a kívánság jogos­ságát, hogy ne kerülje meg ezt a kérdést értekezése kiadásakor, bár egyelőre csaknem mindent feltételes módban lehet vele kapcsolatban megfogalmazni. A kandidátusi értekezés szerzője válaszát annak a gondolatnak a jegyében fejezte be, hogy a szóbanforgó témakör sokrétű, szálai szükségképpen szerteágazóak, aktuális metodikai vonatkozásairól pedig ritkán van alkalom szót ejteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom