Századok – 1973
Vita - „Gentilizmus”. A barbár etnikai tudat kérdése. Szűcs Jenő disszertációjának vitája (Granasztói György) 114/I
128 SZÜLS JENŐ DISSZERTÁCIÓJÁNAK VITÁJA amely viszont az egyazon népalakulathoz tartozó idegen népelemmel szemben még 950 táján is ragaszkodott a régi képzethez. Ha nem így lett volna, a hagyomány nem egy hétmagyar, hanem a névkópződés szabályait követve (már amennyiben a kabarok csakugyan három törzsre oszlottak, mint a kutatás többnyire feltételezi) egy „tízmagyar"szerű alakot tartott volna fenn. A szarvas-mondában az értekezés szerzője a terminus post quem-et kereste (VI. század), s úgy látja, hogy opponensével a mondaalakulás VI —X. század közé eső fázisára, ennek értelmezésére és funkciójára nézve teljes az egyetértés. Igen fontos megjegyzést tett itt László Gyula, amikor kimutatta, hogy két legrégibb ismert mondánkban hogyan tükröződik a nép és a dinasztia eredetmítoszának időrendi viszonya. Alátámasztást nyert így az értekezés fejtegetése, hogy a nép eredetmítosza nemcsak független az uralkodó nemzetségtől, hanem archaikusabb jellegénél fogva kialakult formájában is időben megelőzte azt. Mályusz Elemér a szarvas-mondának egy másik időbeli elágazását tette szóvá, ti. azt, amely a téma időkeretein túl vetődik fel, s amellyel kapcsolatban a nemleges válaszon csakugyan nem lehet vitatkozni. Ez a Hont—Csut tévedés, amely az opponens tanulmánya óta nyert tisztázást. A kézirat lezárásakor Szűcs Jenő még nem ismerhette a tanulmányt, de munkájában nem adott hitelt a Hubertus és Eustach kultuszával kapcsolatos feltételezésnek, mert annak alapja az a téves felfogás volt, hogy a szarvasmonda lett volna az Árpádok eredetmondája. László Gyula két utolsó érdemi jellegű ellenvetése a kettős honfoglalás kérdésével függ össze. Az értekezés írásakor Szűcs Jenő még e téma korábban megjelent népszerűbb változatát sem ismerte, ezért természetesen nem számolt vele. Minthogy a rendkívül érdekes kérdéskör a maga szerteágazó összefüggéseivel sokkal súlyosabb, semhogy az értekezés vitájánál adott keretek között a védő a probléma egészéhez hozzászólhatna, Szűcs Jenő csak a vitán felmerült részletekre kívánt reflektálni. Az egyik felmerült kérdés, hogy a György barát által a 836-os eseményeknél említett ungri és a 894/96-os fejleményeknél megnevezett Turki vajon nem két népre vonatkozik-e, azaz az előbbi mögött nem az akkor már a Kárpát-medencében feltételezett „onogur-magyarok" lappanganak-e. Szűcs Jenő először azt a félreértést tisztázta, amely szerint a forrás kérdéses része György baráttól, Georgius MonachostôX származna. A valóság az, hogy e vonatkozások abban a krónikacsoportban találhatók, ameiyet a szakirodalom Georgius continuatus vagy Continuatio Georgii néven ismer, s a X. század második felében keletkezett. A vonatkozó szakirodalom szerint a bizánci szóhasználatban ekkor már megkezdődött az átmenet a magyarság „türk" (Turkia) megjelölésétől az ungri megnevezés felé. A X. században az utóbbi már három ízben is előfordul, hogy azután a XI. században fokozatosan kiszorítsa a „,türk" nevet. Abban is egyetért a szakirodalom, hogy az onogur alak ószláv majd innen keleti szláv közvetítéssel került át (még n-je elveszítése előtt) egyrészt a nyugati latinságba, másrészt Bizánc nyelvébe, kezdetben mindkettőben Ungri alakban. Mindebből az a lényeges, hogy az óorosz és óegyházi szláv szövegekben e megjelölés kétségtelenül arra a magyarságra vonatkozik, amely a dél-orosz steppóken élt, elhaladt Kijev alatt, 860 táján Cherson közelében Cyrillel találkozott stb. Nyilvánvaló, hogy Bizánc a keleti szlávok közvetítésével ismerte meg e népmegjelölést a X. században, s kézenfekvő, hogy ugyanarra a népre vonatkoztatta, mint a szlávok. Az is természetes, hogy Bizáncot e z a magyarság foglalkoztatta a kérdéses adat szempontjából fontos IX. században. Felvetődik az is: a makedón hadifoglyok hazatérésével foglalkozó résznél, amelyben a történeti mozzanat 837/38-ra datálható, s amelyben a kérdéses „ungrok" szerepelnek, nehéz lenne a Kárpátmedencében feltételezett „onogur magyarokra" gondolni. Ennek mind a politikai, mind a földrajzi szempontok ellentmondanak. Az epizódot ugyanis az Alduna vidékére lehet