Századok – 1973

Folyóiratszemle - Pavlov Vladimir: Haditengerészeti ellentétek Bulgária és szövetségesei között 1917–18-ban 1293/V–VI

FOLYÓIRATSZEMLE 1293. sem rendelkezett a tisztek zöme. Kivételt e tekintetben is az óriásbirtokokkal rendelkező, arisztokrata főtisztek képeztek. A szociális összetétel mélyreható változásai és a vagyoni helyzet általános romlása váltotta ki azt az 1903-as eári rendeletet, a-ely nemesi kadetiskolák felállítását írta elő. (Isztorija SzSzSzR, 1973. 1. szám, 148—154. I.) M. Vladimir Pavlov: Haditengerészeti ellentétek Bulgária és szövetségesei között 1917—18-ban A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után 1917. december 16-én aláírt Breszt-litovszki békeszerződéssel a háború ténylegesen befejeződött a Feketetengeren. A német csapatok azonban 1918. május 1-én támadást indítottak, és elfoglalták az orosz tengerpartot, így a legfontosabb támaszpontot, Szevasztopolt is. Ilyen körülmények között a Négyes Szövetség országai teljhatalmú urai lettek a dél-orosz földeknek, Odesszától Batumig. A hadizsákmány szétosztása lett a fő gondjuk és céljuk; ezen a téren nagy ellentétek támadtak közöttük. Törökország az egész Fekete-tengerre tartott igényt. Bulgária figyelembe vette a török igényeket, de nem értett egyet azzal, hogy a Fekete tenger „török tó" legyen. Németország azt bizonygatta, hogy elismeri Törökország és Bulgária Fekete-tengeri jogait, de valójában arra törekedett, hogy a legnagyobb hasznot húzza a maga javára. A bolgár és német, illetve osztrák-magyar haditengerészeti hatóságok közötti ellentétek a háború egész időszaka alatt fennálltak. A német katonai vezetők nem titkolták el azt a törekvésüket, hogy a német tengeralattjárók révén igyekeznek kezükben tartani a bolgár tengerpart védelmét. Eredménytelenül végződtek a bolgár flotta parancsnokságának azok a törekvései, hogy tengeralattjárókat vásároljanak Németországtól 1917-ben. Az ellentétek általában három irányban összpontosultak : 1. A szövetségesek bizalmatlanok voltak egymással szemben és fegyverzetre (aknák, hajók) vonatkozó titkokat senki sem óhajtott másnak feltárni; 2. a szövetségesek igyekeztek megakadályozni, hogy a bolgár tengerészeti parancsnokság önállóságot élvezzen a tengerparti védelemben; 3. a bolgár tengeri hatóságokat mellőzték, mivel az országot lebecsülték, és csatlós államként kezelték. A bolgár katonai hatóságok az egész dunai szállítást lefoglalt ós elkobzott hajókkal bonyolították le, amelyeket a helyzet normalizálásakor vagy vissza kellett volna adni a tulajdonosoknak, vagy szétosztani a szövetségesek között. 1918 elején a flotta parancsnoka, Kirkov Konsztantin, kidolgozta a bolgár dunai politika alapvető irányait. Abból a reális felismerésből kiindulva, hogy a magántulajdonban levő hajózás nem tudja biztosítani, hogy az egész dunai hajózás bolgár legyen, javasolta az állami folyami hajózás létrehozását, miután idejében sikerül megszerezni a megfelelő hadizsákmányt. A leendő állami dunai hajózási társaság a dunai flottaparancsnokság gyámsága alá tartozott volna. A terv megvalósításának fő akadályát Kirkov abban a német és főleg osztrák hatalmi törekvésben látta, amely arra irányult, hogy „a kis balkáni államokat állandó gazdasági függésre kényszerítse". Ahhoz, hogy bolgár folyami szállításokat a maguk érdekeinek rendeljék alá, 1917-ben osztrák tőkével létrejött a „Duna" majd a „Bolgár Lloyd" hajózási társaság, ahol Kirkov szerint csak a zászló volt bolgár. Az osztrák és német monopolhelyzetet a dunai és Fekete-tengeri hajózásban leginkább az 1918-ban létrejött „Hajó-