Századok – 1973

Történeti irodalom - Aron Robert: Histoire de Vichy 1940–1944 (Ism. Jemnitz János) 1270/V–VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1271 mivel Laval mindig némi lebecsüléssel csak a „katonát" látta benne, Pétaint pedig zavarta Laval vulgaritása és környezete. Viszonyuk így sohasem volt zavartalan, de mégis egymásra voltak utalva. A főbb irányzatot megszemélyesítők mellett ott volt a flottaparancsnok Darlan — aki szintén önálló politika kikovácsolását is kutatta — és Belin, aki a szakszervezeteket próbálta áthajózni Vichy támogatói közé. R. Áron megemlékezik a fasiszta rendszer oszlopos tagjairól, a gazdasági hatalmasságokról és az új fasiszta szervezetek és a szellemi élet irányítóiról (így Déatról ós Doriotról is), de képet ad azokról a pártokról és vezetőkről is, akik nem olvadtak be a rendszerbe — de mégis „jelen voltak" és megbénultak ezekben a napokban (így a radikálisokról és szocialistákról). Érdekesek a könyv azon lapjai, amelyek az új „másnapos" ideológia, egy teljesen féloldalas nacionalizmus megszületését vizsgálják, amely megkapta az egyház áldását, a városi proletariátussal szemben a falvak megnyerésére számított, s az egész rendszer jeligéje „Munka—Család—Haza" lett. Laval „nemzeti forradalmat" hirdetett. R. Aron felvázolja e „forradalom" ideológiai téziseit, majd szembeállítja velük a gyakorlatot — s ennek során Aron nemcsak a politikai intézményekre, a gazdasági életrehanem a gondolkodásmód s erkölcsök átalakulására is fényt vet. Aron mindig hangsú, lyozza az ellenmondásokat, amelyek részint magából a helyzetből, részint a külpolitikai konstellációból s a személyek különféle törekvéseiből fakadtak. R. Aron egy igen lényeges összefüggésről azonban „megfeledkezik", arról, hogy az egyes társadalmi osztályok miként léptek fel a rendszerrel szemben, avagy miként fogadták el azt. Természetesen Aron is érinti ezeket az összefüggéseket, de mégsem elemzi ezeket valódi súlyuknak megfelelően. A belső politikai történeti fejlődés szakaszait azonban igen gondosan feltérképezte. A Pétain és Laval összhang felborulását, a belső súrlódásokat, Pótain kísérletezését, a német katonai-politikai nyomás fokozódását és így az 1941 koratavaszától 1942 tavaszáig ismétlődő politikai válságokat — amelyek Laval letartóztatásával kezdődtek, s amelyek Darlan megbuktatásával és Laval külső támogatással történő visszakerülésével, sőt nagyobb politikai hatalommá válásával végződtek. Vichy harmadik korszakát Aron 1942 áprilisától 1942 novemberéig számítja. E korszakban Laval az irányadó politikus, ekkor éleződik ki Vichy és Anglia kapcsolata, történik meg az észak-afrikai szövetséges partraszállás. A francia katonai körök (Giraud, Darlan) kapcsolatot találnak a szövetségesekhez, s a szálak tovább futnak Vichyig, Pótainig, mozgósítják Vichy katonai erőit — de újabb német ultimátum után a német csapatok „a szabad övezetet" is megszállják, s a francia matrózok elsüllyesztik a francia flottát Toulonnál. E résznél Aron elsősorban ismét a „magas politika" szférájába vezeti az olvasót — s kevésbé kíséri ezúttal figyelemmel, mi történt „lent". Amikor pedig az ellenállás jelenségeit kutatja, jobbára Pétain, Darlan kísérletezéséről emlékezik meg — s alig ejt szót tényleges gazdasági, majd fegyveres ellenállásról, amelyet azonban a baloldali erők, mindenekelőtt a kommunisták szerveztek az országban — s természetesen De Gaulle azon kívül. Vichy történetének utolsó szakaszát 1942 novemberétől 1944 augusztusáig fogja össze a szerző. Itt a nyitó fejezet az ország teljes német megszállását eleveníti meg — annak minden borzalmával, a letartóztatásokkal, Oradourral — az élelmezési helyzet romlásával és a kollaboránsok megelevenedésóvel. Ismét részletesen vizsgálja a szerző a hatalmi csúcsokon végbemenő súrlódásokat Pótain—Laval, illetőleg mostmár nemcsak Pétain és a német megszálló hatóságok, hanem Laval és a németek között is. Aron érzékelteti, hogy amilyen mórtékben romlott a németek katonai helyzete, s nőttek a gazdasági nehézségek, úgy fokozódott és szélesedett a megtorlások rendszere. Végül Aron háttérként felvázolja a katonai mozzanatokat, s ezt követően ismét nagy gonddal eleveníti 12*