Századok – 1973

Történeti irodalom - Isztorija Vengrii III (Ism. Orbán Sándor) 1253/V–VI

1264 TÖRTÉNETI IRODALOM 1254' kötetnél különösen indokolt: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a Szovjetunió szerepe és hatása fölöttébb jelentős volt hazánk sorsának alakulásában is. Ennek érzékeltetése a kötet nagy erénye. A szovjet—magyar reláció tárgyalásának indokolt hangsúlya ugyanakkor a külpolitikai viszonylatok szélesebb spektrumának elszintelenedésóvel járt. A szerzőknek tekintettel kellett lenniök arra, hogy a szovjet olvasó főleg ebből a kötetből tájékozódik majd a legújabb kori magyar történelemről, ezért sok, — legfeljebb csak a mi szemünkben fölösnek tűnő — magyarázó ismeretet közölnek. Bizonyos bonyolult történeti jelenségeket, folyamatokat viszont ugyanezen okokból célszerűbbnek tartottak egyszerűsítve bemutatni. Instruktiv példa erre a kötet II. részében a szocialista átmenet kezdeteinek és kiteljesedésének egységben való ábrázolása a magyar népi demokrácia keretében. Némi leegyszerűsítés érződik viszont az 1918 — 1919. évi forradalmak vívmányainak (a háború utáni nehéz gazdasági helyzetben !) bemutatásában, az ellenforradalmi rendszer fasiszta voltának tárgyalásában, a parasztság egyes rétegeinek, különösen a kulákságnak és az általa képviselt politikai veszélynek ábrázolásában, főleg a fordulat éve után. Meg kell azonban jegyezni, hogy mindezek nem jelentenek lényeges szemléleti különbségeket a magyar történészek többségének felfogásához képest. A legújabb kor történetével foglalkozó szovjet történetírás legjobb hagyományainak megfelelően a szerzők a tárgyalás körébe bevonták a — szinte mába nyúló — közvetlen tegnapot is: a kötet ugyanis 1970-nel zárul. Ez ugyan azzal járt, hogy a legutolsó periódus irodalmát technikai okokból természetesen mellőzni kényszerültek, s hogy itt előadásukban inkább csak a tények regisztrálására szorítkozhattak, — eljárásukat mégis csak helyeselni lehet. A kötet széles mederben, mindenekelőtt a szomszéd népekkel, köztük a Szovjetunióval való korrelációiban tárgyalja Magyarország legújabb kori történetét; elmarasztaló és pozitív ítéleteit egyaránt a minden viszonylatban következetesen érvényesített szilárd internacionalista elviség jellemzi. Példaként érdemes hivatkozni ezzel kapcsolatban a szomszédos országok Tanács-Magyarországhoz való viszonyának tárgyilagos megítélésére. A szovjet-magyar kapcsolatokra különös figyelmet fordító könyv rendkívül pozitívan méltatja a hazafiság és nemzetköziség olyan nagyszerű megnyilvánulásait, mint a főváros mintegy százezernyi munkásának jelentkezése a Lenin által oly nagy jelentőségűnek ítélt Magyarországi Tanácsköztársaság fegyveres védelmére, vagy a Szovjet-Oroszor- 1 szágért harcoló százezer magyar internacionalista példája. A Budapest és az ország felszabadításáért elesett magyar katonák krónikája is megbecsült helyet kapott a kötetben. Az uralkodó osztályok és a néptömegek magatartása és történelmi felelőssége közötti különbségtétel nemcsak a kritikus történelmi fordulókon, de szinte minden ponton jellemzi a kötetet, s különösen ott meggyőző, ahol egyszersmind társadalomtörténeti elemzéssel párosul. A recenzesnek néhány kérdésben lenne ugyan vitázni valója, mint pl. az 1949-ben megújított népfront és az osztályharc „éleződésének" látszólagos és valóságos összefüggéséről, vagy a hazai agrárfejlődés természetföldrajzi és közgazdasági feltételeiről, amelyek között, az előzményekről nem is szólva, úgy tűnik, pusztán intenzifikálással és szövetkezéssel megoldottá válhatott az agrárprobléma lényege, mégis, — mert ezután is akad alkalom hasznos eszmecserékkel járó találkozásokra, — ezúttal a munka elkészültének és megjelenésének őszinte üdvözlését tartja a legfontosabbnak. Mert valóban örülni kell annak, hogy e kötet 16 ezer példánya hitelesen ismerteti meg hazánk legújabb kori történetét a világ legnagyobb országában. A kötetzáró kronológia valamint a szelektált bibliográfia épp oly jól szolgálják ezt a célt, mint a találó illusztrációk és az alapos név-, illetve helynévmutatók. Orbán Sándor