Századok – 1973
Történeti irodalom - Bakács István: Hont vármegye Mohács előtt (Ism. Fügedi Erik) 1239/V–VI
TÖRTÉNETI IRODALOM bakács istván HONT VÁRMEGYE MOHÁCS ELŐTT (A Magyar Országos Levéltár kiadványa. Akadémiai Kiadó, Bp. 1971. 479 1.) Történeti irodalmunk egyik szomorú jellemzője a segédkönyvek úgyszólván teljes hiánya. A múlt század végén és a századforduló körül kitűnő történészek hihetetlen szorgalommal egy sor olyan segédletet készítettek el, amelyek ma is teljesen nélkülözhetetlenek, de ezek vagy befejezetlenek maradtak, vagy azóta nincs újabb, bővített és mai tudásunk színvonalára hozott kiadásuk. Az utóbbira elegendő Karácsonyinak a magyar nemzetségekről vagy Hajniknak a magyar bírósági szervezetről írott művét említenünk, az előbbire a legjobb és legtöbbször idézett példa Csánki Dezső történeti földrajza. Csánki tulajdonképpen azt az akadémiai történeti bizottság által 1886-ban ( !) hozott határozatot hajtotta végre, amely szerint Teleki József nagyszabású monográfiáját be kell fejezni, illetve el kell készíteni az eredeti mű VI. köteteként szereplő történeti földrajzot. Már a munka kezdetén világos volt, hogy egy kötetben az egész ország nem fog elférni, ezért Csánki négy kötetre tett javaslatot. Tegyük hozzá, hogy ebben az időpontban még az eredeti, Teleki-féle szemlélet volt túlsúlyban, amely elsősorban annak megállapítására törekedett, hogy hány vár és erősség, város és falu volt Magyarországon a „Hunyadiak korában" (1437—1490). Csánki ennek megfelelően azt az álláspontot képviselte, hogy a mű „a terjengésre csábító genealógiai fejtegetéseket tárgyánál — az Árpád- és korai Anjou-kori állapotok bővebb tárgyalását pedig a megszabott kornál fogva nem tűrheti" (Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában I. Bp. 1890. IX. lap). Kereken három évtizeddel később, az erdélyi megyék kidolgozásánál mégis arra szánta el magát, hogy az összes elérhető adatot feldolgozza, mert ezzel olyan kötetet bocsáthat közre, amely „fogalmat fog adni különösen arról a gazdaságtörténeti tekintetben szinte csodálatos birtokhullámzásról, mely a középkori nemesi társadalom és állam legfőbb alapja s legjellemzőbb vonása volt" (I. m. V. Bp. 1913. V. lap). Az a baljós sejtés, amely már ennek a kötetnek előszavában is megcsendül, hogy ti. folytathat ja-e még művét — sajnos valóra vált, a mű Csánkinak kereken két évtizeddel később (1933) bekövetkezett halálakor csonkán maradt. Az Akadémia a folytatás mellett döntött, így jelent meg 1941-ben a Fekete Nagy Antal készítette Trencsén megye, amely a kötet rendszerén ismét változtatott, mert nemcsak a Hunyadiak korának adatait igyekezett teljesen összegyűjteni, hanem minden 1626 előtti adatot felvett, sőt a helységek említésén és birtokosain kívül minden jobbágy -és dűlőnevet is. A most már öt kötetet (Csánki I—III., V. és Fekete Nagy) kitevő munka azonban így is csonka maradt, s ezen felül azonos beosztásban három különböző anyaggyűjtési módszer szerint készült: 1. az I—III. kötetben csupán az 1437—1490 közötti legfontosabb; 2. az V. kötetben valamennyi XV. századi és végül 3. Trencsén megye esetében minden 1626 előtti adat feltüntetésével. Mindez nem lett volna baj, ha akár csak halvány remény lett volna rá, hogy a korábbi kötetek a legutolsó, legnagyobb és legteljesebb adatgyűjtési módszer követelményei szerint újabb kiadásban megjelenhetnek. A különbséget a legjobban az I. kötetben szereplő Bihar megye és Jakó Zsigmond adattára (Bihar megye a török pusztítás előtt, Bp. 1940) közötti különbség szemlélteti. Itt kell 10*
