Századok – 1973

Vita - „Parlamenti és pártharcok Magyarországon 1945–1947” Beszámoló Balogh Sándor doktori disszertációjának vitájáról (Izsák Lajos) 1223/V–VI

1231 BALOGH SÁNDOll DOKTORI DISSZERTÁCIÓJÁNAK VITÁJÁRÓL bemutatja azt a jelentős segítséget is, amelyet e küzdelemben a Szovjetunió hazánk halad ó erőinek nyújtott. Az opponens hiányolta, hogy a jelzett gazdag forrásbázis ellenére a szerző a hazai memoárokat kevésbé használta fel, bár számos külföldi és disszidens magyar emlékiratának kritikai vizsgálatát elvégezte. Az előbbivel kapcsolatban megemlítette Nógrádi Sándor és Sík Endre emlékiratait, utalva arra, hogy Sík Endre: Egy diplomata feljegyzései c. memoárja különösen hasznos lett volna a kormány washingtoni útjának elemzésével kapcsolatban. A magyar—szlovák lakosságcsere és a német kitelepítés vonatkozásában szükség lett volna több szlovák ós német forrás, illetve az idevágó irodalom kritikai felhasználására. Ugyancsak ide tartozó problémaként vetette fel, hogy a szerző a kelet-európai országok közül a vesztesek — Románia és Bulgária — viszonyait veti egybe Magyarországéval, abból indulva ki, hogy a vesztes országok körülményei hasonlóak. Hiányzik azonban Csehszlovákia, Jugoszlávia és Lengyelország belpolitikai viszonyainak tárgyalása. Ha röviden is, de foglalkozni kellett volna az értekezésnek a délszláv lakosság helyzetével. A fakultatív vallásoktatás bevezetése ellen kibontakozó jobboldali mozgalommal kapcsolatban felvetette, hogy említést kellett volna tenni a kisebb egyházak — pravoszláv, zsidó — tevékenységéről is, illetve, ha azok nem vettek is részt oly mértékben abban, mint a katolikus és protestáns klérus, akkor is röviden erről meg kellett volna emlékezni. Két kérdéssel foglalkozott részletesebben Arató Endre. Az egyik a magyar—szlovák lakosságcsere, a másik a német kitelepítés. Mindkettő igen kényes probléma volt és élénken foglalkoztatta a közvéleményt. Ennek megfelelően Balogh Sándor e kérdésekkel részletesen és alapjában megfelelően foglalkozik -— állapította meg. Néhány ponton azonban kiegészítette, illetve korrigálta a szerző fejtegetéseit. így felvetette azt, hogy ha a szerző a szlovák marxista történetírás és emlékiratirodalom alapján felvázolta volna a szlovákiai magyarok jogfosztásának előzményeit, az általa felvetett kérdés, a csehszlovák polgári pártok, illetve a CSKP felelőssége világosabban állna az olvasó előtt. Ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet Gustav Husak visszaemlékezéseire, valamint arra, hogy Szlovákia Kommunista Pártja és a Szlovák Nemzeti Tanács a felkelés idején nem számolt a szlovákiai magyarság elleni diszkriminációval. Bár tudta, hogy a Beneä által irányított londoni kormány tervbe vette a német és a magyar lakosság kitelepítését, 1944. szeptember 6-án kiadott rendelete engedélyezte az 1938. október 6-ig felállított német és magyar iskolák tevékenységét. Ugyanekkor felvetődött a szlovákiai magyarok és a magyarországi szlovákok közötti önkéntes lakosságcsere lehetősége is. A szlovák felkelés idején 1944. szeptember 23-án a londoni kormány levelet intézett a SzNT-hoz, amelyben a későbbi diszkriminációnak egy fontos előzménye már megtalálható: ez kilátásba helyezte a németek és a magyarok csehszlovák állampolgárságának megvonását. Benes egy 1944. november 4-i nyilatkozatában pedig, amelyet a SzNT Londonba küldött delegációjának adott, már „implicite benne volt" a kitelepítés, valamint a kollektív felelőssógrevonás gondolata, a nemzetiségnek, mint egésznek a kizárása a demokratikus jogok gyakorlásából. 1945 januárjától Szlovákia felszabadított területein a szlovák kommunisták számos népgyűlést tartottak, amelyeken az agrárkérdés megoldása úgy vetődött fel, hogy el kell venni a magyar ós német földbirtokosoktól a földet, el kell kobozni a szlovák árulók földjót is és azt a szlovák parasztok kezébe kell adni. Ezt az álláspontot képviselte Gottwald is, aki egyetértett a németek ós a magyarok kitelepítésével ós úgy vélte, hogy a szlovákiai földóhsóget a magyar földbirtok felosztásával lehet csillapítani. Hasonló megnyilvánulások sugallták a SzNT 1945. február 4-i manifesztumát is, amely nem vette kellően figyelembe az osztályszempontokat és nagymórtékben sújtotta Szlovákiában a magyar dolgozó tömegeket. Az agrárkérdésnek és a gazdasági problémáknak a nemzeti nézőpontból fakadó megközelítése magában foglalta a kollektív felelőssógrevonás koncepcióját is. Ugyanebben az időben Beneä kezdeményezése, amelyet a szövetségesekkel is megtár-