Századok – 1973

Vita - „Parlamenti és pártharcok Magyarországon 1945–1947” Beszámoló Balogh Sándor doktori disszertációjának vitájáról (Izsák Lajos) 1223/V–VI

1227 BALOGH SÁNDOll DOKTORI DISSZERTÁCIÓJÁNAK VITÁJÁRÓL Sándor. Az MKP — a realitásokkal jobban számolva — elsősorban a kisebbségi jogok biztosításának elérésére összpontosította a figyelmét, az FKGP viszont a területi megoldást állította előtérbe. Ennek megfelelően határozta el magát Nagy Ferenc is a washingtoni és londoni látogatásra. Az általa vezetett kormányküldöttség nyugati útja azonban teljes kudarccal végződött. A Kisgazdapárt vezetői saját tapasztalataik alapján győződhettek meg arról, hogy a nyugati nagyhatalmak politikájához ós a szövetségesek közötti ellentétek elmélyüléséhez fűzött reményeik nem váltak valóra: a Szovjetunióval szembeni tartózkodásuk, az egyoldalú nyugati orientációra való törekvésük „jutalmaként" sem tudnak Magyarország számára olyan békét biztosítani, amelynek az eredményeit kisajátítva megvalósíthatnák elképzeléseiket, a baloldali pártok, s mindenekelőtt az MKP elszigetelését, valamint a koalícióból való kiszorítását. Az ötödik fejezetben a szerző először áttekinti az 1946 július-október folyamán lezajlott párizsi békekonferencia eseményeit és annak fogadtatását a nemzetgyűlés külügyi bizottságában, majd belpolitikai eseményekre térve, részletesen beszámol a gazdasági stabilizációt követő időszak problémáiról. 1946 őszén az FKGP úgyszólván minden területen igyekezett a politikai kezdeményezést magához ragadni. Megélénkülő tevékenysége egyik legfontosabb erőpróbájának tekintette az 1946. szeptember 7—9-i budapesti parasztnapokat. Az FKGP vezetői itt jelentették be ismételten az önálló mezőgazdasági érdekképviselethez való ragaszkodásukat, majd országos méretű akciót indítottak -— a nemzetgyűlés fórumát is felhasználva — az érdekképviselet tör vény beiktatására. Az FKGP vezetői ugyanakkor továbbra sem mondtak le az „arányosításra" vonatkozó korábbi igényükről. A párt vezetői meggyengült „hadállásaik" helyreállítását illetően igen sokat vártak a B-lista revíziójától is. Ezzel egyidejűleg az SzDP, s még inkább az NPP jobbszárnyán nagymértékben felerősödtek a baloldal együttműködését lazító, bomlasztó törekvések is. Kovács Imre és társai szeptemberi „ultimátuma" a pártszakadás veszélyét idézte elő az NPP-ben. Bár az NPP válsága szeptember végére — október elejére átmenetileg megoldódott, a párt továbbra is belső nehézségekkel küzdött. Nem kis gondot okozott azonban a munkáspártoknak is a munkanélküliség fokozódása, a parasztságnak a szélesre nyilt agrárolló miatti elégedetlensége, s általában a stabilizáció vívmányainak megőrzése. Ebben a helyzetben elodázhatatlan feladattá vált a baloldal, mindenekelőtt az MKP számára tisztázni a népi demokrácia továbbfejlesztésének legfontosabb politikai és gazdasági kérdéseit, vagyis világossá tenni a népi demokratikus fejlődés útját, annak távlatait is. Erre az MKP III. kongresszusa vállalkozott, amely még nem tűzte ki azonnali célul a szocialista forradalom feladatainak megvalósítását, a proletárdiktatúra kivívását, de a szocializmushoz való békés, fokozatos és viszonylag hosszabb ideig tartó átmenet programját körvonalazta. Az október végén és november első felében lezajlott pártközi tanácskozásokon a baloldali pártok számottevő eredményeket értek el. Ilyenek voltak az ipari árak leszállításáról, a földalapba folyó összegek felhasználásáról stb. hozott döntések, valamint a nagyuradalmak kényszertársításáról, a kereskedői haszonkulcs csökkentéséről, a bankok állami ellenőrzéséről szóló pártközi megállapodások. Ugyanakkor Peyer Károly és társainak decemberi nyilt fellépése, a Peyer-féle „memorandum" nyilvánosságra hozása az SzDP baloldali vezetői számára teremtett a párton belül súlyos problémákat. Emellett az SzDP-nek azon törekvése, hogy ragaszkodott az üzemi bizottsági választások megrendezéséhez, s a választási kampány idején kibontakozott rivalizálás — elkerülhetetlenül — a két munkáspárt kapcsolatainak lazulása irányában hatott. 1946—1947 fordulóján — az FKGP-t közvetlenül is érintő köztársaságellenes szervezkedés és összeesküvés felfedésével — olyan esemény következett be, amelynek jelentőségét és következményeit azonnal még nem lehetett ugyan teljes bizonyossággal